Egy napja keltek útnak. Azóta nem beszéltek, pedig Szilvia akarta hallani a bátyja hangját, de nem volt kedve megtörni a csendet. Nem is kellett. Egy üvöltés. Állati hang volt, kétségtelenül, és nagyon közelröl jött. Alig lehetett néhány méternyire. A két testvér nem akarta kitenni a másikat veszélynek, ezért mind a ketten elindultak. Brendon ( Szilvia bátyja) hiába volt jó harcos, a lány a 8 éves kiképzésével még nála is jobb volt, ezért ö indult el, hogy megkeresse az állatot. Amint kiért a tisztásra egy gyönyörü, de ijesztö lénnyel találta szembe magát. Egy stróf volt. Legjobban a sárkány és kutya keresztezéseként tudnám leírni. Zöld pikkelyek borították izmos testét, és hosszú szárnyát. A szájában borotvaéles fogak sorakoztak, egyben le tudta volna nyelni a lányt! A farkából tüskék álltak ki. A szeme zöld volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
És ahogy Szilvia bele nézett azokba a szemekbe, nem egy szörnyet látott, hanem egy értelmes, érzö lényt. - Nyugi nem akarlak bántani. Szia! Szia! - az állat válaszul felmordult- Nem akarlak bántani. Tényleg nem. Csak... Engedj át minket. - ekkor a bozótból kitört egy még hatalmasabb stróf, és ellökte a lányt. Ö már bántani akarta. Ellenben a másik állattal, az nyugodt maradt. Szilvi nem nézett a bátyja felé, nem akarta hogy észrevegyék. Jól tette. Hiszen Brendon segítségére számított a lány is, és a nyugodtabb stróf is, ö nem akarta bántani. Ekkor egy borotvaéles nyílvesszö tört utat magának a fák között. És a lény hasába fúródott. Az felvisított a fájdalomtól. De nem kapott súlyos sérülést. Szilvia kezébe szinte magától csusszantak a törei. Az egyiket eldobta, a szemébe célozva. Talált. A másikkal teljesen megvakította. Látták a másik állaton hogy nem akarja hogy a társa szenvedjen, ezért csak egyszerüen odasétáltak a sérült állathoz, és gyorsan véget vetettek az állat szenvedéseinek.
