Frindria hatàránál jártak. Egy kis idő múlva megpillantották a király palotáját. Erős és vastag falai voltak, azokon belül vásárt tartottak. Ez után megint egy várfal következett, ez a " palota " nem a kényelem miatt készült. Hanem hogy kibírja az ostromokat. Csak ez a fal mögé építették a palotát. Nem volt olyan cicomás, mint a lombardiai palota, de ez is lélegzetelállítóan szép volt. Itt nyüzsögtek az őrök.
- Nem akarok úgy beállítani a királyhoz, hogy őrök jönnek utánunk. - nyafogott Szilvi.
- Talán nem is kell.
- Miért?
- Mert én rendszeresen járok ide, és már ismernek. - így is lett. Ugyan Iolát nem engedték be, de ők bemehettek.
A trónteremben is őrök sokasága állt. Középen pedig ott ült a király. Meghajoltak az uralkodó előtt, és Szilvi azonnal meg is szólalt.
- Fenséges királyom! Mint tudja hadat üzentek az országának.
- Igen mindenről tudok- morogta. Eszerint arról is tudott, hogy ki miatt van ez- Szilvi miatt.
- Nos, ugye elmentünk úgymond követségbe Lombardiába. - erre a király felvonta a szemöldökét. - És megszereztük a támogatását. A flottája segítséget nyújt nekünk.
- Ó! Valóban?
- Igen!
- Hàt ez nagyszerű. Már mi is készülünk itt.
- És még meg szeretnék kérdezni valamit, legalábbis én.
- Kérdezz csak!
- A fekete erdőben vannak harcedzett emberek? - erre Alex felmordult, már ezerszer megbeszélték.
- Vannak, vannak, de...... Hát igen. Elég nehezen tudnád rávenni őket a harcra.
- Hát én azért megpróbálom.
- Rendben.
- Köszönjük fenség. - a király elbocsátotta őket.
