A Fekete Erdő fölött szálltak. A fák mögött meglátták az első házakat.
- Megérkeztünk. - mondta ki a nyilvánvalót Alex.
- Elmegyek tüzet gyújtani- mondta Diana.
- Mikor akarod neki elmondani? - kérdezte Alex amikor kettesben maradtak.
- Majd. Ha megbizonyosodok róla.
- Jó, de miről akarsz megbizonyosodni?
- Hát a cé.....
- Miről van szó? - kérdezte dühösen Diana. - Rólam? Talán nem tartotok megbízhatonak?
- De igen, cs....
- Csak mi? Csak mi? Biztos most kitalálsz valami hazugságot. - kiáltotta. És elviharzott.
-Várj! - kiáltott utána Szilvia, de már késő volt. Dianának nyoma veszett az erdőben. Hiába kutatták át a közeli fákat, nem találtaj még egy lábnyomot sem. Így hát ketten indultak tovább. Belopakodtak a városba. Az utcákon több tucatnyi fegyveres katona állt, figyelték a rendet.
- Ez furcsa. Legutóbb nem voltak ennyien- suttogta Alex. Szilvia komoran biccentett.
- Ott a palota- mutatott egy tálvoli pont felé a lány. Szorosan a falhoz talpadva haladtak. Éppen befordultak egy ucába, amikor a hátuk mögül egy jellegzetes hangot hallottak. Villámgyorsan megpördültek. Egy katona állt mögöttük, kardja Szilvia torkához veszült. Őrülten vigyorgott rájuk.
- Megvagytok! - suttogta a fülükbe. Aztán elkiátotta magát. - Itt vannak! Megfogtam őket! Az enyém a pénz! - A többi fegyveres köréjük sietett, majd szorosan a hátrakötözték a kezeiket. Elkezdték őket taszigálni a palota irányába.
