Belökték őket a nagykapun, ami hangos csattanással bezárult mögöttük. Innen nincs kiút.
Amint a trónteremhez értek, a katonák letaszították őket a földre. A király felemelkedett a trónjáról, és gúnyosan így szólt.
- Nocsak, nocsak...... Újra találkozunk. Persze most mások az erőviszonyok, fölényben vagyok. Szóval beszélgessünk!
- Nincs miről beszélni te ala.... - kiáltotta Szilvia, de nem tudta befejezni a mondatot, mivel egy őr befogta a száját.
- Könyörtelenül végeztél apámmal..... - kezdte az új király- ezért pedig halállal lakolsz. - fejezte be rezzenéstelen arccal. Alex elkezdte kicsúsztatni a kezét a csomóból, de az még jobban rászorult. Szilvia ránézett, és megrázta a fejét 'még ne'.
A király előhúzott egy erszényt, odaadta annak a katonának, aki elfogta őket.
- Ahogyan ígértem. - mondta a király- 100 aranytallér. - A fegyveres elvigyorodott
- És a másik? Ennyiért nem dolgozok.
- Azt is megkapod majd, hidd el. - ekkor az uralkodó a foglyok felé fordult-Akkor most kezdődjön a mulatság!
Kihúzta gyémánt markolatú tőrét, és elkezdett Szilvia felé közeledni. A lépései lassak, fenyegetőek voltak. Ekkor megremegett a csillár. Egy pillanatra mindenki felfelé nézett. Ekkor az ajtó betört, és Iola becsörtetett a terembe. Félrelökte a királyt, és mielőtt akárki felocsúdhatna, felkapja Alexékat, és kirepült velük, betörve az üvehtetőt.
