Alfák II.: Összeomlás (BEFEJEZETT)

10 fejezet (18+)

A csapat úton volt Bang PD által megadott koordináták felé. Megdöbbentek azon, hogy végig figyelemmel követte az unokahúga, Minah minden lépését.

Egyetlen percre sem veszítette el, és szinte pókerarccal hallgatta végig a történteket. A legfontosabb Minah élete volt, bármi áron, hisz nem csak életében volt a lány most már értékes, de halálában is. A chipről, mely ott lapult a húsában, egyelőre csak ők tudtak. Az Alfák minden erejüket összeszedték, hogy minél hamarabb odaérjenek és nem csak Minaht, de a barátaikat is élve hozhassák vissza a bázisra.

Jungkook és Rapmon tehetetlenül figyelte, ahogy Minah és Eunha egymásnak esik. Ott függtek szabad prédaként az eltévedt golyóknak. Eunha megmutatta, hogy kiváló lövész, mert bizony Minah karját már sikerült eltalálnia, csak éppen a gyorsaságban a lány felülmúlhatatlan, így a golyó csak súrolta a felkarját. Egyetlen pisszenés, annyi nem hagyta el az ajkait. A pincét tartó vastag oszlopok kellő menedéket nyújtottak a lányoknak.

A fiúk csak várták, hogy ők mikor kerülnek sorra, bár Jungkook igyekezett a csuklóját átpréselni a bilincsen, de az fájdalmasan szorult a csuklójára, ha tovább kínozza magát, akár súlyosan is megsérülhet, és számára a keze a munkaeszköze volt.

- Az istenit! – káromkodta el magát Eunha, mivel a fegyvereiből elfogytak a golyó.

- Mi van angyalom, nincs több nafta? – kérdezte gúnyosan Minah, de ő közben már számolta a leadott lövéseket, ugyanis neki régen kifogyott a tárja.

- Állj ki velem, ha mersz – ajánlotta fel Eunha.

- Nem tudod kivel kezdtél ki – gúnyos mosoly kúszott végig Minah ajkain, és kilépett a biztonságot nyújtó oszlop mögül.

A két lány egymással szemben állt, két amazon, teli gyűlölettel. Eunha egy kiáltással rohanta le Minaht, nem akármilyen harc volt közöttük. Nem szokványos nők verekedtek össze, kiképzett katonák. Eunha jobb egyenesei gyorsak voltak, de Minah reflexei jobbak. Kivárt, és ahogy annak idején a ringben, most is először felmérte az ellenfele erősségeit és gyengeségeit. Kivédte a rúgásokat, melyek a fejét védő alkarjának csapódtak. Elhajolt az ütések elől, és figyelte, hogy mikor hogyan helyezkedik, mikor mire nem figyel, ha támad. Eunha éppen egy erős balegyenest akart kivitelezni, de Minah elhajolt, és olyan erővel vágta gyomorszájon a másikat, hogy az meggörnyedve hátrált egyet. Sosem védte a felsőtestét a támadásainál. Ahogy a lány fájdalommal eltorzul arccal hajolt le Minah esélyt sem adott neki arra, hogy felegyenesedjen. A jobb lábával egy forgórúgással vágta arcon. A lány hátrarepült és háttal a falnak csapódott. Eunha alig kapott levegőt, de nem akarta feladni. Kiköpte a felgyűlt vért a szájából, megtörölte a véres orrát, és nekirohant Minahnak.

- Esélyed sincs ellenem – az utolsó szó volt mely elhagyta Minah ajkait, mert ahogy Eunha közelebb ért hozzá, ő felugrott, megperdült a levegőben, és máris Eunha hátán landolt. A lendület a lányt hassal a padlóra küldte. Minah két térdével a lány kezeit leszorította, fejét hátrafeszítette, és már csak egy megadó roppanást lehetett hallani. A lány elterült a földön. – Vele sem lesz több gondunk – állt fel kifulladva. – Egek – guggolt le RapMon elé -, egyben vagy?

- Fogjuk rá – bólintott RapMon. Minah a kezén lévő órán állított azt két órára, és oldalt egy aprócska tű bukkant elő. Kihúzta, majd a bilincs zárjánál kezdett matatni. Egy kattanás, aztán még egy, és úgy kellett elkapnia az előre zuhanó vezetőt. – Azt hiszem össze kell szednem magam – ült le a földre. Minah addig kiszabadította Jungkookot is.