Alfák II.: Összeomlás (BEFEJEZETT)

16. fejezet (16+)

Jungkook lassan haladt a célja felé, a bűzös csatornaszagot az út végére, már kezdte megszokni. Megvilágította a tervrajzot, és már csak pár méter volt a felfelé vezető létráig. Egy csapat patkány rohant el mellett, majd újra folytatta az útját. Bízott benne, hogy Minah még életben van. A léptei sebesek voltak, elérte a létrát, és elindult felfelé, mikor a fülében lévő microportból hangok szűrődtek ki.

- Te állat! Merre vagy! – üvöltötte bele Jimin.

- Hol a faszomba vagy, haver! Eskü, ha megtalálunk, magam lövöm szét a feszes seggedet – morogta Suga, ezen Jungkook elmosolyodott.

- Bocs srácok, de nem várhatok – felelte.

- Jungkook, ne légy hülye, itt vagyunk a épülettől pár méterre, várj meg minket – kérte RapMon.

- Neki talán már csak percei lehetnek, bocs fiúk, de örülök, hogy itt vagytok, bent találkozunk – azzal kivette a füléből és a csatornavízbe dobta.

Felnyitotta a lefolyó fedelet. Kész szerencse, hogy menekülő útként tervezhette ezt meg Dragon Black, mert egy ember kifért rajta. Ahogy kidugta a fejét, a mosdóban találta magát. Az egyik katona éppen a farkát szorongatva vizelt, mikor a fém csapódott a járólapon.

- A kurva... - mondta volna, de Jungkook előkapta a dobókését, és gyönyörűen a homlokát célozta meg vele, mely nem tévesztett. Kimászott, és még gondja volt rá, hogy visszahelyezze.

Óvatosan nyitotta ki az ajtót, és lesett ki a folyosóra, ahol bizony nem egy-két katona hemzsegett. Öngyilkos küldetés, de érte mindent képes volt megtenni. Két fegyvert ragadt a kezébe, beállította a testét körbe ölelő szíjat, hogy a fegyver végét csak rá kelljen csapni, hogy újra töltsön. Kilépett a nagy ismeretlenbe. Lövések ezrei töltötték meg a folyosót, Jungkook hol előre tartotta a két kezét, úgy tüzelt, hol oldalra fordult, hogy egyik kezével előre, a másikkal hátra tüzeljen. Minden apró neszre lőtt, nem érdekelte ki lép ki egy helyiségből, vagy ki bukkan fel a lépcsőn. A másodpercek tört része alatt felfigyelt mindenre. A golyók elől néha elhajolt, néha egész testtel elfordult. Mikor kifogyott a fegyvere, a két pisztolyt kioldotta, az üres tár a földre esett, majd a végét a szíjon pihenő tárakra csapta, és már ki is biztosította azt, tüzelésre újra kész volt.

A folyosóból nyílt egy nappali, amiből ki lehet majd jutni a hátsókertbe, ahonnan a másik épület alagsorában lévő Minahhoz el fog tudni jutni. A folyosón mire kiért a nappaliba már csak véreben úszó testeket hagyott maga után. A nappaliból kilátott a másik épületbe, ahol ott várta a testvére. Taeyang. Spórolnia kellett a golyókkal, mert négy tárat hozott csak magával, plusz a késeit. Így az egyik fegyvert eltette, és a puszta kezét használta. Az egyik őrt elkapta, felugrott rá, és megcsavarta a nyakát, majd pajzsként használta, a másik ellen, hogy megvédje magát a száguldó golyóktól. A kései szinte mikronnyi pontossággal értek találatot. Az udvarra kiérve, az egyik megölt katonát használta pajzsnak szintén, hogy megvédje magát. Több lett a férfiban a lyuk, mint a szitán. A testet elhajította, és megékezett a szemközti épületbe, itt meglepetésére senki sem várta, csak egyetlen ember.

- Szerbusz drága öcsém – tűrte fel fehér ingét.

- Taeyang – szűrte a nevet a fogai között.

- Tudtam, hogy el fogsz érte jönni – vigyorgott – meg tudlak érteni, rendkívül fincsi pina.

- Ne merj róla így beszélni, nem hol kurva, mint a ribancod Jisoo – jelentette ki Jungkook. Egymást kerülgették, mint két felbőszült bika.