Alfák II.: Összeomlás (BEFEJEZETT)

4. fejezet (16+)

A srácok nem akarták elhinni, hogy MinAh lelépett. V azonnal utána akart menni, de Donghae közölte velük, hogy felsőbb utasítás miatt, nem mehetnek sehova, csak ha az igazgató maga küldi őket utána. Tehetetlenül álltak, és RapMon magát hibáztatta, hogy nem volt a lányhoz elég őszinte. Megannyit gondolkodott rajta, mikor Bang PD elárulta neki ezt a titkot. El akarta mondani, a szíve azt súgta tegye meg, de ő az eszére hallgatott, és most tévedett, életében először hozott rossz döntést egy családtagjával kapcsolatban.

- Nem hittem volna, hogy egész egyszerűen lelép – nézett maga elé Jimin.

- Én se, és még csak magamévá sem tehettem – jegyezte meg Suga. A srácok rámeredtek.

- Most komolyan, neked most is ezen jár az eszed? – kérdezte döbbenten Jin.

- Miért? Egészséges férfi vagyok, és MinAh kibaszottul dögös – vonta meg a vállát, miközben a beszólása mögé rejtette el valódi szeretetét a lány iránt.

- Vajon mikor... - tördelte az ujjait Jungkook.

- Nem tudom, egyelőre nem hagyhatjuk el magunkat. Folytatnunk kell a nyomozást Taeyang után – közölte RapMon. – Beszélek a professzorral, hogy két hét múlva mehessünk Hszianba.

- A beavatást még megvárjuk? – kérdezte Hoseok, mert ez számára jó kis szórakozás volt.

- Persze, kíváncsi vagyok ki kerül be a három elitbe, akarom mondani csak kettőbe, mert kérvényeztem Bang PD-től, hogy mi hagy maradjunk csak nyolcan – felelte RapMon -, míg nem hozom helyre a kapcsolatunkat MinAhval.

- Pedig, ha Jennie végre nyerne, akkor nekem is jutna egy jó numera – vigyorgott Suga. A többiek csak felsóhajtottak. – Most mi van már megint? – nézett rájuk értetlenül.

MinAh meglógott a gép rakteréből, és fogalma sem volt róla, hogy miért is volt ennyire egyszerű elhagynia a bázist. Sejtelme sem volt róla, hogyha Bang PD nem engedte volna el, akkor bizony ő most nem koptatná Suwon betonját. Kiért a repülőtér elé, és hívott egy taxit. A belvárosban bérelnie kell egy lakást, még szerencse, hogy elhozta az összes pénzt, amit magával vitt annak idején a bázisra, és mivel ott teljes körű ellátást kapott, így a pénz csak nőtt a fizetésével együtt, mert legalább a munkájukért fizettek is. Nagy kockázatra készült, és két ember arca lebegett előtte, mert senki máshoz nem fordulhatott. Segítségre volt szüksége, hogy hozzáférhessen aktákhoz, és ehhez be kellett jutni a rendőrségre.

MinAh nem gondolta át teljesen a dolgokat, mert ahogy belépett a rendőrség épületébe, és megállt a portán, már nem volt visszaút.

- Segíthetek? – kérdezte tőle a portás.

- Igen, Jung Dae Hyunt keresem – jelezte.

- Kit jelenthetek be? – jött az újabb kérdés.

- Park Min Ah van itt – közölte a nevét.

A rendőr elment. Végighaladt a hosszanti folyosón, majd a folyós végén lévő főkapitány irodája mellettibe lépett be a kopogás után.

- Nyomozó – köszönt. – Egy felettébb vonzó hölgy keresi – kezdte vigyorogva.

- Neve is van? – nézett fel az íróasztala mögül.

- Park Min Ah – erre Daehyun felkapta a fejét. Felállt, megkerülte az asztalt.

- Na, ne szórakozzon velem – kezdte ingerülten. – Park Min Ah meghalt.