Alfák II.: Összeomlás (BEFEJEZETT)

6. fejezet (18+)

Minah nem volt az a félős fajta, mióta látta a szüleit meghalni, a gyermeki lelkét megacélozta, mégis volt életében két olyan pont, ahol bizony a mély sebet ejtő félelem beleköltözött. Sosem felejti el V vérét a kezén, és a pillanatot, azt a pillanatot, amikor tudta, ha nem ugrik, akkor Jungkook soha többé nem mosolyog rá.

A félelem most mégis a mellkasába mart, mikor bekopogott a nagy fakapun Busan egyik hagyományos Hanok házakkal teli utcájában. Az idő, ami eltelt míg feltárult a fakapu, idegőrlő volt. Talán ez a férfi végre mond valamit neki, ami bebizonyítja a számára, hogy a szülei ártatlanok voltak.

- Jó reggelt, Park Min Ah a nevem és...

- Tudom kisasszony, a ház ura már várja magát – nyitott ajtót egy komornyik. Minah belépett, Yongguk és Daehyun követték volna, de a komornyik az útjukat állta. – A ház ura csak Park kisasszonyt fogadja – közölte.

Minah a srácokra nézett, majd biccentett nekik, hogy ne izguljanak, de Yongguk nem éppen arról volt híres, hogy ne izguljon a lány miatt, de elfogadta a döntést. A két srác megállt a fakapu mellett, és karba font kézzel dőltek neki a kőkerítésnek.

- Nem tetszik ez nekem – jegyezte meg Yongguk.

- Nekem se, de mit tudsz tenni? – nézett fel a szemközti fára Daehyun. – Amúgy csak megjegyezném, hogy mióta hordanak a komornyikok fegyvert maguknál?

- Mióta demokrácia van – válaszolta Yongguk, majd elvigyorodtak rajta. – Ha nem ismerném Minaht, akkor félteném, de inkább attól félek, hogy átverés az egész.

- Érzel iránta még valamit? – nézett barátjára Daehyun. Yongguk nagyot sóhajtott.

- Emlékszem a napra, mikor minden összeomlott - nézett fel a kék égen úszó felhőkre.

Azt a napot Daehyun sem felejtette el, hisz megtalálták Dragon Black rejtekhelyét Yeosunban. Sosem voltak ennyire közel hozzá, a rajtaütést Yongguk vezette. Minden simán ment, csendben haladtak a part menti elhagyatott hajótelepen. Simán iktatták ki az őröket, ő levált a csapattól, és egyedül haladt beljebb, mikor eljutott Dragon Blackhez, így lejelentette a rádióján Yongguknak. Minah és Yongguk így csatlakoztak hozzá, de túl kevesen voltak, hisz a vezetőt két tucat jól képzett katona őrizte. Ráadásul az egész csapda volt, ahogy az embereik elkezdték felderíteni a helyet, úgy robbantak fel a helyiségek és a robbanások folyamatosan rázták fel az épületet. Felmerült a kérdés, hogy ki fognak-e jutni élve? Dragon Black az egész területet aláaknázta. Nem számított a saját élete sem, hármuk számára a tűzharc elkerülhetetlen volt. Daehyunt meglőtték, a vállán érte a sérülés, de pont elég volt, mert a fegyverét elejtette, pedig a másik két társát kellett volna fedezni. Yongguk és Minah vállvetve harcoltak, Minahnál kifogyott a lőszer, így előkapta a vadászkését, és azzal próbált megszállottan Dragon Black közelébe férkőzni, akit közben kimenekítettek a hátsóajtón. Minah annyira megszállottja volt az egésznek, hogy nem figyelt, egy lövés dördült, Daehyun felüvöltött – Yongguk!!! – Minah mire megfordult, szerelme széles hátát pillantotta meg, ahogyan a hosszanti menekülő folyosó felé fordul, melyről a végzetesnek hitt lövés érkezett. Yongguk megvédte szerelmét, hogy a saját életét áldozta volna érte. Minah megtorpant, lenézett a földre omló testre, tekintettét sosem fogja Daehyun elfelejteni, nem volt benne érzelem. Mintha egy üres szempár állna barátja felett. Oda akart menni hozzájuk, de a fedezékét nem tudta elhagyni. Minah lenyúlt Yongguk mellé, felvette a fegyverét és tüzelt. Kíméletlenül lőtte le egyiket a másik után. Mikor Daehyun fel tudott állni, mert tiszta volt a terület, már csak annyit látott, hogy Minah egy utolsó pillantást vett Yongguk testére, és elnyeli a folyosó. Soha többé nem látták. Yongguk szerencsés volt, mert ő ott volt mellette, és bár fájdalmasan ugyan, de kicipelte az épületből. A golyót azóta is a vállában hordja, mert a terhelésnek hála, a golyó az izmokba fúródott, roncsolva azokat, így az orvosok jobbnak látták, ha nem távolítják el, különben soha többet nem lesz képes használni a jobb karját. Minah otthagyta őket, és már csak annyit hallottak felőle, hogy meghalt. Ő egy örök golyót visel a testében, míg Yonggukot majdnem szíven lőtték miatta, de valahogy mégis, mikor megállt az iroda ajtajában, boldog volt, hogy a lányt életben látja.