Alfák II.: Összeomlás (BEFEJEZETT)

11. fejezet

Már messziről látta, már messziről tudta, hogy baj van. A helikopter visszatér Jakusima szigetére, és leszállt. A fekete füst még mindig gomolygott az épület romjai felett. Az épület oldalai megsérülve, gránát és bomba nyomok mindenhol. A halottakról meg ne is beszéljen. Jisooval egymást követve léptek át a tetemeken, senki sem maradt életben a szigeten.

- Az istenit! Azok a rohadt Alfák! – dühöngött Taeyang.

- Jók, de azért nem hiszem, hogy öten erre képesek – tűnődött Jisoo.

- Kérdeztelek? – förmedt rá Taeyang, így jobbnak látta, ha csendben követi a férfit.

Sietős léptekkel haladt a nappali felé. Látta a falakba fúródott golyók nyomait, és talán az egyetlen hely volt amit nem ért támadás az a nappali. Odalépett a fehér kandalló mellé, és a rajta lévő lámpát lenyomta, mire a kandalló mellett a falban egy négyszögletes ablak tárult fel, ami csendesen rejtette el a megfigyelőrendszert. Elindította, és döbbenten nézte a képkockákat.

Minah úgy közlekedett a felvételen, mint egy párduc, aki lecsapni készül az áldozataira. Az erős meglett ellenfelet pillanatok alatt terítette le, és nem sajnálta a golyót beléjük, vagy megmártani a kést bennük.

- A kis ribanc – szorította ökölbe a kezét Taeyang. – Ki a fene vagy te, hogy erre vagy képes? – kérdezte inkább saját magától, mert Jisoo hiába akart volna válaszolni, azonnal leintette. Végignézték Eunha küzdelmét, és bár még a végére sem ért az alagsori felvétel, de már borítékolta, hogy a csatlósa is az áldozatok között lesz. – Alábecsültem – suttogta feszülten, majd felcsillant a szeme, és hahotázásba kezdett.

- Mi olyan... - állt fel Jisoo a kanapéról, mert jobbnak látta leülni, mint ott téblábolni a dühöngő Taeyang mellett, és a szemei elkerekedtek.

- A drága kis öcsém gyenge pontja – vigyorgott elégedetten, mintha nyert volna a lottón. – Bár el kell ismernem, hogy magasan tarja a mércét az öcsi, jó választás. – Jisoo érezte, hogy a mellkasa összerándul düh és féltékenység egyvelegétől.

A felvétel tovább haladt, és megjelentek rajta az Alfák. Szinte minden kamera tökéletesen közvetítette, hogy négy Alfa tag, hogyan tünteti el Taeyang embereit. Most látta be igazán, hogy az Alfák nem olyan könnyű prédák, mint azt Dragon és ő gondolta. Tony volt hármójuk közül a gyenge láncszem, és most már nem is csodálkozott azon, hogy a haverja ott végezte, ahol. A nappalit látták utoljára, ahogy a társaság összegyűlik.

- A chipről mondanak valamit – szólalt meg Jisoo, erre Taeyang feléje kapta a fejét.

- Mit mondanak? – türelmetlenkedett.

- Nem tudom, annyira azért nem tudok szájról olvasni – erre Taeyang megragadta Jisoo nyakát, aki felvisított, és erővel nyomta a lány fejét a monitorba.

- Mond! – üvöltötte vele.

- Eressz el! – kérte kétségbeesetten. – Túl messze vannak, nem tudom kivenni – már csípték a könnyek a szemét, szinte a nyakcsigolyáiban érezte a szorítást. Taeyang fél kézzel hajította a háta mögé úgy, hogy a lány belezuhant a kanapéba.

- Hasznavehetetlen – morogta. – De ezek szerint tudnak valamit – dörzsölte össze a tenyerét -, azt hiszem új tervre van szükségem, és a fő célpontom Minah meg a drága öcsikém – nevetett fel eszelősen, amitől még a falak is megremegtek.

Minah csak állt döbbenten a V által megterített asztal előtt. Hallotta, ahogy a srác hozzá beszél, de mintha a szavakat nem tudta volna értelmezni.