Nem Bánok Semmit

Első fejezet: Édes Tudatlanság

Kedves Naplóm!

Ma 2013. június 3-a van, és holnap lesz a szülinapom. Igazából fogalmam sincs, hogyan vezetnek naplót az emberek, de majd megpróbálok minden nap írni...

Anyu mondta, hogy két héten belül külföldre költözünk. Egy évvel azelőtt, hogy leérettségizhetnék. Zseniális... Miért nem tudott még egy évet várni? El nem tudom képzelni...

Június 4, 2013.

BOLDOG SZÜLINAPOT NEKEM!

Anyu mondta, hogy köszönjek el a régi barátaimtól. A születésnapomon. Azt akarja, hogy én – és mindenki más – SÍRJON ma?!

Visszajöttem suliból. Megmondtam minden barátomnak – és A Barátomnak -, hogy pár évig nem fognak találkozni velem. A barátaim nem örültek, de azért barátok akartak maradni velem. De nem a pasim. Azt mondta, igazából nem is szeret. Szép kis szakítás... Később egy közös barátunk mondta, hogy megcsalt. Köszönöm, Istenem. Nem miattam lett vége.

Tara megkért, hogy menjek el vele a városba.

Aztaa, ez volt életem eddigi LEGJOBB születésnapja! Elmentünk vásárolni és Anyu meg a srácok meglepetéspartit szerveztek! Végül nem vettünk semmit és szomorúan mentünk hazafelé. De mikor beléptem az ajtón, elkezdték énekelni a Boldog szülinapot-ot... és olyan boldog voltam! Imádom őket!

Azt mondták, mivel az iskolának vége másfél héten belül, ezért ez volt a búcsúparty-m is. Úgy fognak hiányozni! Hol találhatok ilyen jó barátokra, mint ők?

Június 5, 2013.

Van egy ötletem, hova megyünk. Svédország. Részben mert eszembe jutott, hogy Anyu ott született. A szülei nagyon régen költöztek oda, és akkor jöttek vissza, mikor Anyu 16 volt, és én is állampolgár vagyok, noha sosem voltam még ott. És részben, mert találtam két repjegyet az éjjeliszekrényében.

Június 13, 2013.

OMG, semmi időm nem volt írni, rengeteg tennivalóm volt. Dogák, dogák, és még több doga várt rám, de már végeztem velük. Holnap megyünk a fővárosba, és – ahogy gondoltam – elmegyünk Svédországba.

Sokat veszekedtem az elmúlt két hétben a barátimmal, szóval már nem vagyunk barátok. Új facebook felhasználót fogok csinálni. Tuti.

Még mindig sok dolgom van, szóval nem hiszem, hogy sokat fogok írni.

Június 14, 2013.

BASSZA MEG EZT A SZART!!! Épp hogy csak megérkeztünk, mikor Anyu mondta, hogy be akar nekem mutatni valakit. Beszálltunk egy taxiba és elmentünk egy nagy bérházhoz, majd kiszálltunk és felmentünk a hatodikra GYALOG (!), és a legtávolabbi lakásba mentünk be. Egy férfi várt ránk – Anyu iskolai szerelme. A neve Peter, és ő lesz az új apám! Apu egy hónapja halt meg, és ő MEG AKAR HÁZASODNI?! Nem tudok lenyugodni! És nem, a pasassal semmi bajom, csak az anyámmal. Még mindig gyászolom apámat, és ő, a FELESÉGE fehérre cseréli a feketét.

Június 20, 2013.

Épp kezdek hozzászokni a tényhez, hogy új apám lesz, mikor Peter belép a szobámba, és bejelenti, hogy akkor lesz pénzem, ha dolgozok nyáron. Nagyszerű apa.

Június 21, 2013.

Még mindig semmi ötletem munkával kapcsolatban, ugyanis nem beszélek svédül. A leendő iskolám kéttannyelvű, szóval mindent angolul fogok tanulni, kivéve azokat, amikből később vizsgázom.