Nem Bánok Semmit

Ötödik fejezet: Ments Meg Nekem Egy Lélegzetet

Március 10, 2014.

– Hali, Kev – léptem be a lakásba és tettem le a táskám, mikor hazaértem.

– Hello – üdvözölt ő is, és odajött, hogy puszit adjon az arcomra. Közben a kezem is megfogta. – Tessék, egy kis testápoló.

– Miért? – kérdeztem kikerekedett szemekkel.

– Száraz a bőröd – jelentette ki, és elkezdte bekenni a kezeim. Most sokkal férfiasabb volt az érintése, mint amikor először kezet fogtam vele – megmosolyogtatott. – Látod, máris jobb – nézett fel rám. – Örülök, hogy boldognak látlak – mondta, és megcsókolta a kezem. – Igaz, hogy a nők kivirágoznak, ha figyelmet szentelünk rájuk...

– Nem, nem erről van szó – ellenkeztem azonnal.

– Akkor? – mosolygott rám... és elővett egy tollat.

– Hé, azzal meg mit csinálsz? – kérdeztem, mikor éreztem, hogy a kezemre rajzol valamit.

– Hagyok neked egy kis időt, hogy kitaláld, mi tett boldoggá.

– És közben a kezemre kell rajzolnod?

– Persze – nevetett, és megmutatta a művét.

– Yohio szerelme? – olvastam a bal kezemen leevő sorokat.

– Nézd az enyém – mondta. Egy egyszerű Yohio volt.

– Csodás, és most? – kérdeztem szarkasztikusan.

– Tedd a tenyered az arcod elé... így – irányította a kezem. – És egy kis haj ide... jó. Most, ne mozdulj – mondta, és, mint később észrevehettem, készített rólunk egy képet, a tenyerünkkel az arcunk helyén. – Fent van instán, bébi – mosolygott, és adott egy puszit a jobb orcámra. – Nos, mitől lettél boldog? – vigyorgott.

– Oké, nyertél – nevettem, és elkezdtem írni a másnapi leckém. Jaj, az életem egy az egyben egy rohanás lesz, amint elkezdődnek a táncpróbák...

Március 16, 2014.

Sajnálom, hogy pár napig megint nem írtam, épp 100-adszor szegtem meg az ígéretem. >.< De tanulnom kellett, holnap lesz a vizsgák első része. Atyám, baszottul ideges vagyok...

Március 17, 2014.

Könnyebb, mint gondoltam. Csak magával a nyelvvel voltak gondjaim! >.<

Holnap kezdődik a tánc, így több dolgom lesz, mint kéne...

Március 18, 2014.

Ma volt az első próba – persze nem mentem, mert Kev el kellett utazzon valahová a holnap megjelenő album miatt, és Luna megbetegedett, szóval el kellett vinnem az állatorvoshoz. Szerencsére sem volt semmi súlyos, csak kaptunk orvosságot, és haza is mehettünk, de – természetesen – már késő volt elmennem a próbára, így csak ledőltem a kanapéra, és végre kapcsolatba léptem annak a fanoldalnak az adminjával, amit egy hónapja találtam. Hetekig nem is gondoltam rá, de most csak eszembe jutott, hogy ezt valamikor akartam. A Seremedy feloszlásáról kértem bővebb információt, és főként Yohio és Seike kapcsolatáról.

Március 19, 2014.

Papa 70. születésnapja, Isten éltesse Magyarországon. Ők nem is tudják, hogy Svédországban élek; Apu temetése óta nem is beszéltem velük, így csak egy képeslapot küldtem nekik – mert nem akartam ráírni a címem. Azt hiszem, ez volt az első – és utolsó – összeköttetésem a régi és az új életem között. Nagyon remélem.