Nem Bánok Semmit

Nyolcadik fejezet: Paradicsomi Pokol

Június 8, 2014.

Nem, nem csináltunk semmi olyat, amire gondolsz, se szex (habár a jó kalóz a Vörös-tengeren is kalóz és jó katona vérben is harcol), se szopás, vagy bármi kézimunka, bár amint beértünk, és bezártam az ajtót belülről, ő (már MEZTELENÜL!) megkért, hogy maradjak halk, és fogadjak el mindent, amit szeretne. De mivel maga a buli nyolckor kezdődött, és ő sem igazán tudott aludni az elmúlt pár napban, azt mondta, csak közel akart érezni magához, és némán élvezte, hogy mellette feküdtem, és egymás karjaiban aludtunk el. Romantikus, he? Nem simogatta a testem sehol, még jóéjt-puszit sem adott, mert, ahogy ő mondta, nem akarta megszegni a saját szabályait.

Ő már ébren volt, mikor én felébredtem, és konkrétan a fejem simogatta, ami az ölében feküdt; szerencsére volt rajta ruha.

– Hogy vagy? – kérdezte szinte apaian mosolyogva.

– Öm, nem túl jól, tegnap kanossá tettek, de senki nem elégített ki – válaszoltam, megölve a köztünk levő barátságos légkört. Most férfi és nő voltunk, semmi egyéb.

– Az a senki nem tudott kielégíteni – folytatta a simogatásom.

– Tudom, tudom, nem kell emlékeztetned a gyűlölt helyzetemre...

– Várj jövő hétig, és megmutatom, mire vagyok képes... – somolygott, és kezével felemelte a fejem, hogy megcsókolhasson.

– Nem, kösz, az több lenne, mint egy normális főnök-beosztott kapcsolat.

– És amit általában az ágyban csinálunk, az nem az? – kérdezte megint úgy, mint ahogy tegnap beszélt. Ez meg tudott őrjíteni.

– Nem, mert az az én alvási szokásaimra is jó hatással van.

– Az neked is jó lenne – próbált velem flörtölni.

– Már mondtam, hogy nem akarok... – ellenkeztem.

– Elérném, hogy a nevem sikoltsd, és soha többé nem emlékeznél arra az esetre.

– Aszta, de magabiztos valaki! – ültem fel.

– Persze, hisz egy szex-isten vagyok! – nevetett fel röviden.

– Mikor még csak egy napja ismertelek, azt mondtad, szűz vagy.

– Honnan tudod, hogy nem basztam meg senkit, amíg távol voltam? – emelte fel pajkosan a szemöldökét.

– Engem sem basztál meg. – Válaszként egy csodálkozó arcot kaptam, ami azt kérdezte Ez hogy jön ide? szóval folytattam a magyarázatot. – Úgy értem, ismerlek, nem tennéd meg könnyen, a két pasiddal, és velem sem tetted meg, hogy tehetnéd meg egy ismeretlennel? Nem te lennél.

– Jaj, belém látsz, hogy csinálod?

– Egy zseni vagyok, ribanc – kacsintottam, és felkeltem.

– Várj, mit csinálsz? – ragadta meg a csuklóm, és visszahúzott.

– Fel akarok öltözni – tájékoztattam, és kihúztam a kezem az erős szorításából; aztán összeszedtem a ruháimat, és elmentem átöltözni. Mikor visszamentem, az ajtó már nyitva volt, és Kevin nem volt sehol.

– Hahó, van itt valaki? – kérdeztem a lépcsőn lefelé menet.

– Konyha – hallottam Sebbie hangját, és odamentem, ahova mondta.

– Helló, jó reggelt – köszöntöttem őket, és leültem Kevin mellé.

– Téged is megkérdezlek, Trixi, élvezted a tegnap estét? – kérdezte Sebbie kíváncsian.