Nem Bánok Semmit

Hetedik fejezet: Kibújik A Szög A Szívből

Május 31, 2014.

Ma volt életem legérdekesebb találkozása. Egy se fogja soha túlszárnyalni.

Amint már leírtam: Cinnia98 meg akart látogatni, és úgy döntöttem, hagyom, ha annyira akarja, és beszélek vele – csak akkor lehetett volna még furcsább, ha Ellie, vagy az egyik ribanca jön, de az, aki az ajtóban állt egy nagy csokor lila fréziával, – az egyik kedvenc virágommal – magas volt és szőke.

– Carina, te meg mit...? – kérdeztem.

– Én voltam – mondta még mindig ott állva.

– Mi... várj, rossz nézni, hogy ott ácsorogsz, gyere, ülj le, tedd a virágokat abba a vázába, és mondd el, mi a faszról beszélsz?

– Én vagyok Cinna98 – vallotta be, miközben leült. – Csak azt akartam, hogy tudd.

– Csajszi – ültem fel az ágyban; hülyén éreztem magam, hogy fel kellett néznem rá.

– Szégyelltem magam, amiért felpofoztalak, és jóvá akartam tenni.

– Nem mondtam el neked, amit Vanessa véletlenül megtudott, valójában letagadtam, és miután bevallottam, sokáig nem mentem vissza. Teljesen megértettem és elfogadtam.

– Ez csak... felidegesített, hogy még mindig úgy viselkedtél, mintha tagadni akarnád, amit egész Európa tud, és úgy tűnt, menekülsz.

– Mondtam Kevnek, hogy engednie kéne... – mormogtam.

– Vannie mondta, hogy két napig kórházban voltál, miután hazajöttetek Dániából, de nem értettem, utána miért nem jössz.

– Ez egy vicces sztori – kezdtem. – Kevin rám rállította Sebbie-t, mert meg akart védeni az őrült rajongóktól. Nem tudott semmit a paranoia-rohamomról, Seb volt az, aki megtalált, és idehozott, aztán hozzám költözött, és a lakásba zárva tartott, miközben ő iskolában volt. Aztán Kev hazajött a turnéjáról, és pár okból külföldre kellett utaznom – folytattam a magyarázatot. – Egyik dolog történt a másik után, és időm sem volt végiggondolni semmit. El tudod képzelni, milyen boldog voltam, mikor hagyta, hogy a több-kevésbé normális életem éljem.

– Aztán majdnem megöltek a normális életedben – kommentálta.

– Sajnos igazad van – értettem egyet. – Sokszor mondtam a fiúknak, hogy vállalni akarom a tetteim következményeit, de – rántottam vállat. – De valami fontosat akartál nekem mondani, nem?

– Én? Ja, tényleg – mondta. – Figyelj, szerintem Yohiónak is tudnia kéne róla. Várhatnánk, amíg hazamész? – kérdezte.

– Á, te huncut – kacsintottam nevetve. – Nem volt elég, hogy egyszer ittál vele, most azt is tudni akarod, hol lakik? Esetleg egy éjszakára ne adjam kölcsön? – kérdeztem még mindig nevetve.

– Nem, mit képzelsz, nekem ott van Eric – mondta. – De ha Van tudja, hol lakik, akkor én miért ne tehetném?

– Rosszcsont – mondtam, és elkezdtünk földhözragadtabb dolgokról beszélni, mint például hogy találkoztunk valójában, és a többi. Nem hazudtam, elmondtam a szegény Trixi történetét, aki bébiszitterkedést vállalt Tommynak, aztán aláírt egy szerződést, hogy a fia barátnőjét játssza körülbelül fél évig.

– Szóval valójában nem is szereted? – bámult rám, miután hallotta a valós sztorit.

– Magam sem tudom, mit érzek – mondtam. – Már kétszer, vagy még többször majdnem szeretkeztünk, de még mindig úgy kezelem, mintha a testvérem lenne.