Nem Bánok Semmit

Harmadik fejezet: Két Ünnep Közt A Pad Alatt

December 27, 2013.

Tegnap elköltöztünk Kevin lakására és megismertem az ennivaló kiskutyáját, Lunát. Nagyon édes volt, így miután beköltöztem, vele töltöttem az összes időm. Másnap reggel volt egy csodás reggelim egy csodás emberrel – majd és egy kicsit frusztráló beszélgetéssel...

– Mit gondolsz a megcsalásról? – kérdezte minden előzetes bejelentés nélkül, miközben a kanapén ültünk, kíváncsisággal a szemében.

– Áá, azért kérdezed, mert tudod, hogy velem is megtörtént, és a saját véleményedet akarod hallani valaki más szájából?

Egy kicsit gondolkodott, mielőtt lassan bólintott volna.

– Akkor nem adom meg neked ezt az örömöt, de hallhatod a saját véleményed.

Nem mondott semmit, csak várta, hogy folytassam.

– Nehogy azt hidd, hogy – mint egy megcsalt személy – azt mondom, hogy ez egy undorító dolog, és öljünk meg mindenkit, aki ezt teszi, hanem sokkal... lojálisabban gondolok rá. – Megint megálltam, de nem mondott semmit. – Először is, azt gondolom, hogy ha szeretsz valakit, akkor nem tudod magad rávenni, hogy megcsald, mert – bár lehet, hogy nem ő a legjobb az intim pillanatokban – a szerelem erősebb érzés, mint a testi vágyak. Más részről azon a véleményen vagyok, hogy jobb egyedül lenni, mint egy rossz párkapcsolatban – vagy egy olyanban, ami hazugságokra épül.

– És mit értesz ez alatt? – pillantott rám.

– Örülj neki, hogy vége lett, mert nem szeretett eléggé.

– Ó... – mondta és megint a lábfejét bámulta – nem akart szembenézni a problémáival, ebben annyira biztos voltam. – Bassza meg, utálom a férfiakat! – csapott a combjára és rám nézett. – Taníts meg, hogyan kell a nőkkel bánni.

– M... mi? – kérdeztem a szemeimet meresztve.

– Taníts meg, hogyan kell a nőkkel bánni, kérlek.

– Miért? – kérdeztem megint. Még nem értettem a tervét.

– Mindig azt mondom, heteroszexuális vagyok – most ki akarom próbálni.

– Te... soha nem próbáltad? – bámultam rá. Valamiért azt hittem, régen volt egy barátnője, aki bunkó volt vele, és azért választotta egy nap a férfiakat.

– Akarod hallani a szegény, kicsi Kevin történetét, akit mindig piszkáltak a suliban?

– Ó, hát persze – válaszoltam. – Mindent tudni akarok rólad!

– Ahogy látom, ez egy hosszú reggel lesz...

– Ja, mert tíz percen belül próbán kell lenned.

– Jaj, már annyi az idő? És honnan tudtad? Á – nézett maga mögé, ahol meglátta a naptárját. – Baszki, sietnünk kell – állt fel és elindult felvenni a kabátját.

– Biztosan így akarsz elmenni? – kérdeztem. Mivel csak egy alsónadrág és egy póló volt rajta, elég vicces lett volna az utcán. – Legalább egy nadrágot felvehetnél.

– Ja, igazad lehet – mondta, és elindult az ellenkező irányba. – Nem akarsz jönni? – kérdezte az ajtóból rám mutatva.

– Ó, óó, mehetek, ha szeretnéd – mondtam, miközben felálltam. Gyorsan felvettem egy fekete farmert és egy lila felsőt – mindig odafigyelek, hogy legyen rajtam valami színes – és a Kevintől kapott karácsonyi ajándékomat: azt a gyönyörű, fekete fűzőt, amit a Halo of the Demon-ban láttam öt napja. Miközben kifelé mentem, belebotlottam az ex-szobatársamba.