Hold My Hand 「Jikook」✓ JAVÍTÁSRA VÁR

𝐞𝐢𝐠𝐡𝐭𝐞𝐞𝐧

-Az égész most öt éve kezdődött.. - kezdett bele. - Taemin-nel a gimi utolsó évében jöttem össze. Ő volt az első szerelmem.

Ezt meghallva, a szívem összeszorult.

-Nagyon boldog voltam vele. - folytatta. - Olyan fiatalok és hülyék voltunk. - kacagta el magát. - Ketten mit sem gondolva a következményekre, osszeházasodtunk. Egyszer elmentünk bulizni. Ő nagyon részeg lett. És összebalhézott az egyik haverjával. Én próbáltam megállítani őket. - elhalkult. -Ez az egész civakodás egész addig fajúlt, míg a haverját meg nem lökte, és az ahogyan leesett, beverte a fejét és meghalt. Taemin, meg rám kente ezt az egészet..

-Tessék?! Rád kente a gyilkosságot!?

-Hadd fejezzem be. Szerencsére voltak biztonsági kamerák abban az utcában, és felvették, amit tett. Így ő rá emelték a vádat. Azóta én nem hallottam felőle. Ez mindössze két éve történt..

-Jimin, én..

-Jeongguk, nem kell bocsánatot kérj emiatt. Ez csak természetes, hogy ilyen reakciód volt.

-És, ha azóta nem beszéltél vele, mit keresett ma itt? - kérdeztem kétségbeesetten.

-A szülei kifizették az óvadékát. Egy hónapja jött ki a börtönből. És az elmúlt két hétben engem keresett. Először azt hittem, hogy azért, mert megtudta, hogy mennyi pénzt hagyott rám a nagymamám. De tévedtem.

-Mit akart?

-El akar válni.

-Hála az istennek. - csattantam ki örömömben, majd Jiminre másztam, és ott csókoltam ahol értem.

-Hé, Jeongguk, most már elég lesz. Folytatva még az előbbit. A válási papírokat hozta, hogy írjam alá. Azt mondta, hogy pontosan tudja, hogy már nem mennék vissza hozzá, és jobbnak lássa, ha elválnánk. Elmondása szerint ez a legjobb mindkettőnknek. És mennyire igaza is van.

-Annyira, de annyira sajnálom, ahogyan veled viselkedtem Jimin.

-Még megfontolom, hogy megbocsátsak neked vagy nem. Meg se akartál hallgatni!

-Mégis mit akarsz, mit kell tennem, hogy megbocsáts? - kérdezem tőle mosolyogva, mert úgy is tudom, hogy csak az agyam akarja húzni.

-Nem is tudom talán... - tett úgy mintha gondolkozna. - Addj egy csókot.

Még azt se hagytam, hogy befejezze, máris ajkaira tapadtam. De ő egy idő után eltolt magától, mire én csak összeráncolt szemöldökkel néztem végig.

-És mondj igent!

-Tessék? Mégis mire?

-Jeon Jeongguk, megtisztelnél avval, hogy lennél a barátom?

-Jimin... - mondom és kezeim a szám elé teszem meglepetségemben. - Igen! Persze, hogy leszek a barátod.

Miután Jimint kiengedték a korházból, minden szabadidőnket egymással töltöttünk. Már az az ötlet is felmerült köztünk, hogy összeköltözünk, de ezt az ötletet még nem beszéltük meg részletesen.

Hobiék is nagyon örültek annak, hogy együtt vagyunk, és most már semmi sem választhat el minket egymástól.

Most épp Jimin-nél vagyok. A kanapén összebújva ülünk, és nézünk egy vígjátékot.

Mikor azt érzem meg, hogy Jimin elkezdi simogatni az oldalam.

-Te mégis mit csinálsz? - kérdezem meg tőle ránézve, mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy mit akar.

De nekem most nincs kedvem. Plusz amúgy is ki akarok vele tolni a múltkori miatt, mivel tudta, hogy volt merevedésem, és egész nap figyelmen kívül hagyott.

-Jimin, ha most megbocsátasz, én filmet néznék. Nincs most időm a hülyesekgeidre. - mondom komolyan a szemeibe nézve.

-Te most ugye nem beszélsz komolyan?.. - kérdezi nagyokat pislogva.

-Minek, te szerinted, én viccelek veled? Teljesen komolyan beszélek, most nem lesz dugi-parti. Inkább nézném tovább a filmet.

-Jól van.. ezt ne feljsd el. - mondja a mutatóujját felemelve.

-Ugyan már hyung. Tudod, hogy szeretlek. - mondom rá vigyorogva, majd küldök neki egy puszit a levegőben.

-Hát persze Jeon. Te mikor nem szerettél. Kár, hogy este nem fogsz, mivel a kanapén alszol. - mondta majd gúnyosan rám vigyorgott.

Vége.