Hold My Hand 「Jikook」✓ JAVÍTÁSRA VÁR

𝐭𝐰𝐞𝐥𝐟

Jeongguk pov.

Ma Jimin-nel elmegyünk egy vidámparkba.

Örültem, hogy ma is vele tölthetem a napom.

Arra gondoltam, hogy este lehetne egy kis mókánk. A hálószobában.

A szerelésem egy kék szakadt farmetből állt, valamint egy fekete felsőből.

Ezúttal Jimin-nel a kocsijánál találkoztunk, hogy ne pazaroljuk az időt, és minél hamarabb elinduljunk.

Ismét csókkal üdvözöljük egymást. Majd végig mértem Jimin-t. Ma is remekül nézett ki, mint általában.

-Mit bámulsz annyira? Van valami az arcomon?

-Nem. Nincs semmi... Csak olyan tökéletes vagy... - mondom ki gondolkodás nelkük, majd elfordítom fejem zavaromban.

Ő csak kuncogott rajtam.

Beülve a kocsiba, elindulunk úti célunk felé.

Út közben sokat nevettünk. Elmeséltük a legcikibb történeteiket, és énekeltünk. Mondta Jimin, hogy szeret énekelni, de azért azt nem gondoltam volna, hogy ilyen jó hangja van.

-Megérkeztünk. - szólal meg miután leparkol.

Kiszállva a kocsiból egyenest a park felé vesszük az irányt, majd eltűnnünk a tömegben.

Voltunk az óriáskereken, a hullámvasúton, és még sok más dolgot kipróbáltunk. Jól éreztük magunkat, és azt nem is vettük figyelembe, hogy milyen gyorsan el is repült az idő.

Már jól be is sötétedett mikor úgy döntöttunk, hogy haza megyünk. Én pedig addig ki kellett találnom egy kifogást, amivel felcsalhatom a lakásomra.

Mikor hazaértünk csak kinyögtem ami hirtelen eszembe jutott.

-Éhes vagyok. - jelentettem ki.

-Gguk, minek nem szóltál míg ott voltunk? - kérdezi meg.

-Azért mert akkor nem voltam éhes.

-És most éhes vagy?

-Nem egyértelmű? Hisz most mondtam.

-Rendben. Akkor gyere át, rendelünk valami kaját.

-Nem. - mondom csak úgy ki.

-Mi az, hogy nem? Jeongguk mi ütött beléd? Ha egyedül akarsz enni nem kell akkor átjönnöd, ne fáradozz vele..

-Továbra is éhes vagyok, viszont ezért nem megyek fel a lakásodra. - mondom, majd össze fonom magam előtt a kezeim.

-Felőlem. - mondta egy sóhaj kíséretében. - Viszont most száj ki, én attól még haza megyek.

-Csak így elmész? - akadtam ki.

-Mégis mit akarsz, mit csináljak? Nem fogok neked térden könyörögni. - mondja idegesen.

-Én csak azt akartam, hogy te gyere fel az én lakásomra, és nem én a tiédre.

-Olyan nehéz volt ezt kinyögni? - kérdezi.

-Nem. - válaszolom csöndesen.

-Jól van, akkor menjünk, én is éhes vagyok.

Félévre a lakáshoz, megrendeltük a kaját, majd vártunk míg az megjön.

-Tetszett a mai nap?

-Igen. Máskor is megismételhetnénk.

-Ebben egyetértek.

Mikor csengettek egyszerre keltünk fel és indultunk az ajtó irányába. Miután megettük a rendelt ételt, elterülünk a kanapén, és egy ideig úgy feküdtünk. Jimin a hátán feküdt, én pedig a mellkasán pihentettem a fejem.

A hajammal játszott mikor, hirtelen fölé kerekedtem.

-Akarsz engem? - suttogom ajkaira, majd megcsókolom.

Lassan és szenvedélyesen csókolóztunk, és megpróbáltam elmélyíteni a csókunkat. Amit ő hagytott is nekem. Levegő hiányában váltunk el egymástól.

-Jeongguk. Szerintem ezt nem kéne... - mondta, de én már kigomboltam ingét, és melkasát leptem el nyalás csókokkal.

-Csak... Lazulj el.. - mondom két csók között, majd tovább folytatom.

Halk sóhajok hadják el ajkait, mikor egyre lejjebb érek. Azonban mikor csatolnám ki az övét megállít.

-Jeongguk! Mondtam, hogy most nem alkalmas, minek kell ezt annyira erőltetni? - mondta és felállt a kanapéról.

-Erőltetni? - kérdezek rá. - Csak ráderőltetem az egészet?

-Tessék? Várj! Nem! Nem így értettem.

-Akkor mégis hogy?! Bezzeg mikor te gondoltál egyet én máris kellett ugorjak neked! - mondom ingerülten.

-Jól van. Még nem állok erre készen. És megbántam a múltkorit. De meg kell értened valamit..

-Nem kell magyarászkodnod, mindent értek. Ha megkérhetlek, most menj el.

-Mi történt avval, hogy nem menekülünk el a problémáinktól? - kérdezte egy kis csend után.

Nem válaszoltam. Csak puffogva levágtam magam a kanapéra.

-Rendben van akkor... - felelte halkan, majd távozott.

a/n: szóval, arra gondoltam, hogy írnék egy másik könyvet.. A címe “I Love You”. Érdekelne valakit?