Hold My Hand 「Jikook」✓ JAVÍTÁSRA VÁR

𝐟𝐢𝐯𝐞𝐭𝐞𝐞𝐧

Jimin pov.

Olyan jól alakult minden köztünk. Én pedig végre boldognak éreztem magam. Annyi idő után..

-Jimin, el kell mondanod neki! - mondta Hoseok.

-Tudom, tudom..

-Nem. Nem tudod! Jimin, hidd el, nem lesz semmivel jobb, ha továbbra sem fog tudni róla. Mégis mikor szándékozod neki elmondani?

-Ma akarom elmondani neki.. - felelem.

-Remek. És mond, a vallomásod melyék részével fogod kezdeni, avval, hogy szerelmes vagy bele, vagy, hogy még mindig férjnél vagy?

-Ezt még nem gondoltam ki. - vakarok meg tarkóm.

-Jól van. Tudod te jól, hogy nem akarlak megint szenvedni látni..

-Igen, tudom.

-De.. Már elég ideje ismerlek kettőtöket, és tudom, hogy ti egymást szándékosan nem bántanátok meg, de ha nem fogod ezt neki elmondani nagyon csúnyán fog végződni ez kettőtök közt.

-Hoseok, nem akarom elveszíteni. Szerinted el fog hagyni, ha elmondom neki?

-Ezt nem tudom előre megmondani, és biztatni sem akarlak. Jeongguk is szenvedett már eleget. Bár, ha most fogja megtudni biztos vagyok benne, hogy meg fog bocsátani.

-Én is remélem.

Ma is randizni megyünk. Viszont ma Jeongguk elmondása szerint meglepetés lesz, hogy hova. Megkapta az engedélyt arra, hogy ma ő fog irányítani, úgy értem, ő fogja megmondani merre kell menni, mivel neki nincs könyve.

Kicsit szomorú voltam, olyan izgatottnak látszott, én meg pillanatnyilag azt terveztem, hogy tönkre tegyem ezt a szép pillanatot ami ránk vár.

Ideges voltam, nem is kicsit. Egész végig csak arra tudtam gondolni, hogy vajon mi lesz a reakciója.

-Jimin figyelsz te rám?! Mondtam, hogy balra fordulj! - szólt rám.

Ám mikor akartam volna bevenni a kanyart, nem néztem szét, és egy másik kocsi belénk hajtott.

Csak arra eszméltem fel, hogy a mentők szirénázó hangját hallom, és Jeongguk kétségbeesett kiabálását. Aztán minden elsötétül.

Mikor felébredek, egy fehér szobában találom magam, és észre veszem, hogy az infúzió (vagy mi, Xd nem vagyok jártas ezekkel a kórházi cuccokkal ^^) van a kezemhez kötve, a jobbam pedig gipszben van.

Abban a pillanatban mikor feleszméltem, hogy mégis mi a fene történt, egyből Jeongguk-ot kezdtem keresni szemeimmel. Nem volt a szobában.

Hirtelen nyílt az ajtó és bejött egy orvos. Nekem pedig első dolgom az volt, hogy Jeongguk után érdeklődtem.

-Ó, a fiatalember jól van, neki nem volt annyi sérülése mint magának..

-Ennek nagyon örülök, és hol van?

-Két hete kiengedték.

-Két hete? - kérdezem magam elé meredve.

-Sajnálom, hogy igy tudja meg, de három hétig kómában volt.

-Értem. És mondja, én mikor hagyhatom el a kórházat? - kérdezem rá nézve.

-Úgy körülbelül egy hét múlva haza is mehet.

Ez után, elvégzett néhány tesztet, hogy megbizonyosodjanak, hogy minden rendben van velem. És magamra hagyott.

Pár óra múlva megjöttek a srácok, de csalódottan vettem tudomásul, hogy Gguk nem jött el. Jobbnak áttam, hogy inkább nem is kérdezek felőle.

-És, fáj valamid? - kérdezte Hoseok.

-A fejem sajog egy kicsit, de kibírom. - mosolyogtam rá.

-Mégis hogyan sikerült balesetet szenvednetek? - kérdezte Yoongi.

-Igazából, az én hibám az egész..

-Ugyan már, Jimin nem te vagy..

-Én nem figyeltem az utat! Így is nagyon feszült voltam, mert aznap akartam elmondani Jeongguk-nak, hogy én még házas vagyok, és ő meg diktálta az utat.. Akkor épp azon görcsöltem, hogy még is mit fog ez után gondolni rólam, mikor mondta, hogy balra kell kanyarodni, én pedig csak hajtottam anélkül, hogy korbenéztem volna.

-Ez akkor sem a te hibád Jimin. - mondta Yoongi, miközben megsimogatta a vállam.

-Egyetértek Yoongi-val. - mondta Hoseok is.

-Konyörgöm, mondjátok meg, hogy Jeongguk nem mérges rám.

-Jeongguk csak aggódik érted. Sőt, ő is saját magát hibáztassa. Ami nem jó.

-És... Mondjátok, veletek mi a helyzet? - tereltem a témát, és próbáltam magam tartóztatni ahhoz, hogy ne kérdezzek felőle.

-Mi megvagyunk, viszont van egy kis baj... - mondta Hoseok, majd elhúzta a száját.

-Mi a baj? - kérdezem meg riadtan.

-Nos...

-Taemin téged keresett az elmúlt hetekben és napokban.

-Tessék?! - akadok ki. - Mégis mit akar még tőlem, azok után amiket tett velem?

-Azt mondta, hogy nagyon megbánta a történteket, és meg akarja beszélni a dolgokat.

-Ezt nem hiszem el! Azok után, mikor csak úgy rámkente azt a kurva gyilkosságot, és nem egyszer csalt meg, még avval keres meg két év után, hogy meg akarja beszélni a dolgokat?!

-Jimin, kérlek nyugodj meg. Nem lesz jobb ha igy felidegeskedel.

-Szerintem megtudta, hogy elhunyt a nagymamád, és hogy mennyi pénzt hagyott rád. - szólal meg Yoongi is.

-Kibaszottul nem fogom hagyni neki, hogy most is tönkre tegyen!

a/n: WAAA nem bírom ki, hogy ne rakjak ki részt, mivel a másik könyv csak két hét múlva lesz publikálta és ebből még csak három fejezet van hátra.. dee remélem tetszett amit itt olvastok 🤪🧡☀️