Hold My Hand 「Jikook」✓ JAVÍTÁSRA VÁR

𝐬𝐞𝐯𝐞𝐧

Jimin pov.

Egy hét telt el azóta, hogy Jeongguk elment...

Azóta, hogy a fülembe súgta, hogy reméli még megismételjük, csak kerülöm.

Tudom, hogy azt mondtam meg akarom szerezni, de akkor is, én azt hittem, hogy nem tudja mit csinál, erre meg benyögi nekem, hogy kérne még repetát. Őszintén, nekem sem lenne ellenemre, de nem így.

Úgy döntöttem, hogy most már igenis fogok vele beszélni, szóval el fogom kérni a számámát Hoseok-tól.

Épp léptem volna ki a liftől, mikor belépett Jeongguk.

-Jimin! Szia. - üdvözölt mosolyogva.

-Helló. - viszonoztam gesztusát.

-Beszélnünk kell. - mondtunk mindketten egyszerre.

-Igen, ezt muszáj megbeszélnünk. - mondom komolyabb hangnemben.

-Figyelj, sajnálom, ha a múltkor úgy viselkedtem veled, nem kellett volna...

-Igazán... Nincs semmi baj, csak kicsit meglepődtem.. nagyon. - erre csak kuncogott.

-Nem tudnánk felmenni a lakásodra megbeszélni ezt, és ne a lift előtt beszéljünk? - kérdezte. - Már ha nem indultál valahova...

-Dehogy, csak Hoseok-hoz akartam átugrani, de ő még várhat. Gyere menjünk.

Mikor felmértünk a lakásomra, egyből a nappaliba mentünk.

-Kérsz valamit inni?

-Nem kérek semmit, kössz.

-Nos, akkor tisztáznod kell nekem néhány dolgot.. - mondtam szemébe nézve.

-Tudom. - mondja, majd nyel egyet.

-Először is, meleg vagy egyáltalán?

-Viszonylag az vagyok.. Eddig heterónak hittem magam, de múlt héten, egy buliban felállt egy fiúra, és innen indultak el a dolgok. És mikor találkoztunk nem tudtam ezt megbeszélni Yoongi-ékkal, ezért saját magam cselekedtem, és sajnálom..

-Megbántad? - kérdeztem rá egyből.

-Egyáltalan. - mondta szemembe nézve, mire én elpirultam.

-Nem akarom, hogy kellemetlenül érezd magad emiatt....

-Egyáltalan nem! Csak nem tudom, hogy még is mit akarok.

-Én tudom. - mondtam, tartva a szemkontaktust, és mellé ültem. - Talán, akarod, hogy segítsek rájönni arra, hogy mit is akarsz? - kérdeztem egy perverz vigyorral az arcomon.

-Nem nagyon értem, mire akarsz kijukadni.. - mondta, és lehetett látni rajta, hogy zavarba jött, valamint elbörösödött.

Én csak ráraktam kezem combjára, majd egyre közelebb haladtam említett testrészemmel farkához.

-J-Jimin...

-Shh. Csak hadd segítsek, nem lessz semmi bajod. - mondtam, miközben nyakához hajoltam, és elhúztam onnan pólóját. - Még mindig itt van..

-Mi?!

-Nem emlékszel, mikor odaraktál kiszivni a nyakad..?

-Ohh.

-Nos, még az enyém is megvan, mutattam nyakamra.

-Jimin.. - sóhajtott, mikor kezem már ágyékát simogatta.

-Tetszik?

-Nagyhonn.

-Nos, Jeongguk, tudni akarom, most mit akarsz?

-Téged! - vágja rá habozás nélkül.

-Ez édes. De egyhamar nem fogsz megkapni Jeongguk.

-Mégis miért nem?!

-Azért, mert ez az érzés kölcsönös, csak annyi különbséggel, hogy én tudom mit akarok és te nem. Az egy, hogy te most akarsz engem, mert kielégítésre van szükséged... De nekem nem.

-Jimin, kérlek.. - nézett rám könyörgően, mire megsajnáltam, és kivettem hosszát nadrágrából és elkezdtem kiverni.

-Szhopj lhee, kérhlek..

-Nem nem Guk.

Már közel volt, hogy elmenjen, de én nem engedtem.

-Olyan fáradt lettem hirtelen..

-Jimin, kérlek ne szórakozz velem, különben megjárod! - mondta magabiztosan.

-Igen, és mondd mégis mit fogsz tenni velem? - kérdeztem szemtelenül, miközben felálltam mellőle, és a szemközti fotelbe ültem.

-Én.. Én... - kezdett bele, de nem igazán tudott mit, mondani zavarában.

-Te mi Jeongguk? - kérdeztem tőle kuncogva.

a/n: gyerekek... ez a sztori már előre meg van írva, de még egy párszor át szoktam nézni és javítgatok még rajta, de mikor elolvasom, hogy még is mi a rákot írtam még én is jól meglepődök, úgyhogy veletek egyszerre gondolom, hogy ez mi a szar :))