Kalózok lakják a keleti tengert 1443 - ban. Igor a Fekete szirén hajó kapitánya, és Robin Hood módban éli a kalózok életét. Egy nap különös kagyló esik a hajóra, melyből nem igazgyöngy, de épp egy oly szép fiú esik ki belőle.
Vladimir pov. Igor levitt a hajóról, de előtte adott nekem egy ruhát, holott volt sajátom. Azt mondta vegyem fel különben letartóztatnak közszeméremsértésért. Így hát tettem, amire kért és felvettem a ruhát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Furcsa volt a szárazföldön járni. A hajó is masszív, de a föld más. Élveztem, ahogyan a meleg homok a làbujjaim közé folyik. Mikor megláttam az embereket nagyon izgatott lettem, és befutottam a tömegbe.
Igor pov. Egyszercsak elengedte a kezem és elfutott egyenesen bele a tömegbe. Rohantam utána, de idővel szem elől tévesztettem őt. Kereshettem egész nap, olykor összefutva a legénységem néhány tagjával, de nem találtam őt sehol sem. Aztán eljutottam a vásártérre és ott megláttam az elsőtisztemmel beszélgetni. - Vladimir! - Igor? - nezett rám kérdően, de csak átöleltem őt szorosan. - Hol a pokolban voltál!? Azt hittem elvesztél! Ne csinálj velem ilyet többet! - kiáltottam, mire látszólag megijedt egy picit, de aztán bűnbánóan bólintott. - Sajnálom, hogy gondot okoztam neked. – motyogta szomorúan. - Nem haragszom, csak megijedtem. - simogattam meg a fejét. - Jaj, irtó édesek vagytok együtt! - sipította az elsőtisztem. Úgy meredtünk rá, mintha hülye lenne, habár szerintem az is. - Te megvesztél? Mit sipítozol itt, mint egy kislány akitől elvették a cukrot?! - kérdeztem. Ártatlanul felemelte a kezét, majd lelépett. - Mikor találkoztatok? - Pár perce. Azt mondta ismer téged és, hogy szerinte ne mászkáljak egyedül. - Megfogadhatod a tanácsát, és többet ne merészelj így elszaladni, mert nem mindig foglak tudni megtalálni téged. - adtam egy puszit a fejére. Már kezdett sötétedni és lehülni a levegő. Nekem a Fekete Szirén a házam, így visszamentünk oda. - Igor! - Igen... - épp, hogy megfordultam, azonnal hozzám csapódott és az ajkamra tapadt. Ez a srác sokkal jobban éhezik a szexre mint én. Pedig én is elég nagy szoknyapecér vagyok. Lefektettem az ágyra és a kezemmel feltúrtam a szoknyáját a combja fölé. - A gyöngytündérek mind ilyenek? - Milyenek? - Ilyen kis... Éhesek. - csókoltam bele a mellkasába majd egyre lejjebb és lejjebb haladtam a csókjaimmal. Úgy sóhajtozott, mintha folytogatnàm, de nem zavar. Tetszik, hogy ennyire bevállalós, viszont meglep, hogy ennyire rám bízza magát. Hihetetlen ez a fiú.
