A gyöngyszem (Befejezett)

💦Ötödik💦

Igor pov.
Reggel arra ébredtem, hogy Vladimir fekszik rajtam. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem, de mennem kellett dolgozni. Olyan kis cuki volt, ahogy bújt hozzám. Mintha egy nagy plüssmedve lettem volna. Óvatosan kibújtam alóla és egy üzenetet hagyva leléptem.
Ma a roncshoz vezetett az első utam. Roger és a búvarok pont végeztek.
- Csá!
- Szevasz! Mielőtt mutatok valamit, halljam! Roger, te vagy a legjobb!
- Miért is mondanám ezt? - kérdeztem mire megmutatta a szerzeményét. Még egy vízálló doboz, kicsit talán nagyobb.
- Oké! Roger, te vagy a legjobb! - kiáltottam és elvéve tőle, ismét egy késsel, felnyitottam. Egy kis füzet volt. Kissé már ütött - kopott, de jó állapotban volt.
Bevittem a múzeumba és gumikesztűben olvastam.

1450. február 24. - e.
Ma van immár kerek négy hónapja, hogy azok a mocskok mágján égették a szerelmemet. Először bosszút terveztem, de a fiúk lebeszéltek róla, mondván, hogy ez őrültség és ha megteszem akkor Vladimir a nagy semmiért halt meg. Be kellett látnom sajnos, hogy igazuk van. Szóval elfelé hajóztuk, ki a messzeségbe. A fiúk örülnek mert a családjaik élnek, de nekem már nincs semmim. Az én édes kis férjem már halott és nélküle én már nem élek. Ha ezt bárki elolvassa azt hiszi biztos öngyilkos akarok lenni, de nem. Lélegzem és ver a szívem,  csak nem vagyok halott, nem élek. A lelkem teljesen kiszállt a testemből és tudom, hogy hamarosan a testem is feladja. Már átadtam a vezetést az elsőtisztemnek, de  a legénység max a halálom után hajlandó új kapitányt választani, legalábbis ők ezt mondják. Örülök, hogy mellettem állnak. A gyűrűjét elzártam. El a világ elől, hisz már senkinek se fogom adni. Egy nap majd újra találkozunk és akkor, legalábbis bízom benne, hogy az univerzum valahogy eljuttatja hozzá. Meg fogjuk találni egymást. Egy nap még együtt leszünk. Még ha a közel jövőben nem is.
Hold Szablya kapitány.