Kalózok lakják a keleti tengert 1443 - ban. Igor a Fekete szirén hajó kapitánya, és Robin Hood módban éli a kalózok életét. Egy nap különös kagyló esik a hajóra, melyből nem igazgyöngy, de épp egy oly szép fiú esik ki belőle.
Igor pov. Hihetetlen élmény volt. Ismételten. Ez a fiú újra és újra az őrületbe kerget engem, de új ruhát kell neki szereznem, mert a másikat szétszaggattam. - Igor, jól vagy? - kérdezte miközben megfogta az arcomat. - Semmi baj, kicsem, miért? - Annyira elgondolkodtál. Minden rendben? - Persze. - nyomtam egy csókot a szájára és magamhoz húztam. - Mi lesz ha ismét kihajóztok? - Csak pár hét múlva tervezünk. A fiúk szeretnének a családjukkal lenni, talán rám is rám férne a család. - mondtam és rákoppintottam az orrára. Olyan édesen kuncogott, mint egy kisgyerek. Lenyultam az ágy melletti fiókhoz és kivettem valamit. Egy igazgyöngyös aranygyűrű. - Ezt még egy spanyol hajóról loptam. Ez volt az egyetlen, amit megtartottam. Elhatároztam, hogy annak a személynek fogom adni, aki a mindent fogja jelenteni számomra.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
- Nagyon szép. - Vladimir! Had adjam neked. - mondtam és az ujjára húztam. Először meglepetten bámult rám majd nevetve a nyakamba ugrott. - Én vagyok a világ legszerencsésebbje népemből! - Én pedig már a legszerencsésebb kalóz ezen a hatalmas óceánon. - csókoltuk meg egymást ismét. A követlező pár nap elég mozgalmasan telt. Bejelentettem a legénységnek a nagy hírt és mind örömmel fogadták a hírt, hogy már a kapitányuk is elkötelezte magát. Aztán itt a szigeten pár nappal eztàn össze is házasodtunk. Míg én a Fekete Szirénen szeltem a tenger habjait, addig ő a sziget Pátriárkája lett, és mindenhol segített ahol csak tudott. Az ott élő családjaink vezetőnek nevezték ki, és minden fontos döntés esetén hozzáfordultak. A sziget még sosem virágzott ennyire, mint most. Aztán mindig, ha haza értünk, végre engem is várt valaki egy parti kunyhóban. El sem tudom mondani, hogy milyen érzés volt végre úgy haza érni, hogy egy nevető arc és egy meleg ölelés fogad. Végre én is tudom milyen az, ha családom van és most is csak abban reménykedek, hogy ugyanaz a kedves, szerető férjem vár engem odahaza a szigeten, hogy visszatérjek hozzá és megcsókoljam.
