Kalózok lakják a keleti tengert 1443 - ban. Igor a Fekete szirén hajó kapitánya, és Robin Hood módban éli a kalózok életét. Egy nap különös kagyló esik a hajóra, melyből nem igazgyöngy, de épp egy oly szép fiú esik ki belőle.
Igor pov. Ma volt a megnyitó gála a múzeumban. Elhoztam a gyöngyfiút is, hogy otthon ne unatkozzon. Mivel azt a szót, hogy "gála" nem értette, ezért azt mondtam neki, hogy egy bálba hívtam meg. Majd kiugrott a bőréből. Elmondása szerint régen nagyon sokat táncoltunk. Még mindig nem tudom neki elhinni ezt a reinkarnációs izét. Kizárt, hogy én lettem volna a nagy, legendás Hold Szabja! A partin aztán igyekeztünk jól szórakozni, nem tudom, hogy a pezsgőtől vagy a fények miatt, de Vladimir csodaszép volt ebben a ruhában.
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
A vicces benne az, hogy ő varrta. Egyszer mikor elmentem otthonról azt mondtam, hogy foglalja el magát, ezért fogta az egyik függönyt és ruhát varrt belőle, egész ügyes keze van. - Tresure! Ez... Ügyes volt! - jelent meg a riválisom, Steve. Persze, hogy ilyenkor bukkan fel. - Kössz, Steve! - ráztam vele kezet. - Igor! Bemutatsz neki engem? - mutatott Vladimirra. - Óh! Ööö... Vladimir! Ő itt Steve! Ő is régész! - Paleontológus! Hogy pontosítsak! Főleg a fosszíliákra vagyok szakosodva! Gyönyörű ruha! Victoria Secret? - Az mi? - kérdezte Vladimir érdeklődve, mire Steve elnevette magát. - Hát ez a fiú tündéri! Miért nem láttam őt itt eddig? - kérdezte. Szerencsére Vladimirral mindent begyakoroltattam ilyen esetekre. - Külföldi vagyok! - Aha! Sejtettem! Milyen márka a ruhád? - Én varrtam. - Házi? Milyen cuki! Mit keres egy ilyen srác egy ilyen csávó mellett? - Hát a párja vagyok. - Aha. Figyelj, édesem! Ha egy igazi férfi társaságára vágysz keress meg! - mondta majd ezzel el is ment. - Milyen kedves! - integetett utána Vladimir. - Inkabb idegesítő! - mondtam és felhajtottam még egy pezsgőt, majd kézen fogtam és elmentünk táncolni, hogy legalább egy kicsit jól érezzük magunkat. Szépen tudott táncolni, ellentétben velem. Az est utolsó programja a napló bemutatása volt. Felálltam a színpadra és az utolsó rész, 1470. Február 24. - ét felolvastam. Láttam a közönsegen, hogy nagyon meghatódott, néhany nő el is bőgte magát. Ahogy hátra néztem csak annyit láttam, hogy Vladimirnak óceánként folynak a könnyei, majd kiszaladt a helyiségből.
