Hazbin Hotel OneShots ||HUN||

||Charlie x Vaggie||•A Nagy Kérdés•

@bekka-chan9 másik kérése! Remélem eléggé romantikus lett, és hogy eltaláltam a szereplők viselkedését, én nem tudom, szerintem nem tudok romantikust írni, de majd kiderül...
( ͡°ω ͡°) Remélem tetszik!!

•Végre jött egy ihlet, sajnálom amiért a megígértel ellentétben nem raktam ki annyi kérést, de nem jött semilyen ötletem!:(•

•GIRL X GIRL!•

///

-Oké...Úristen de mi van hogyha nemet mondd?!-Idegesen a pók démon felé fordul, szinte izzadni kezd a homloka az ijedségtől és a feszültségtől, ami már napok óta benne van.-Mi van ha még nem áll rá készen? Szerinted korán van ehhez?!

Angel Dust megforgatja a szemeit.-Cukorfalat, már több mint négy éve jártok.

-ÉS???

-Jesszus, azért ne harapd le a fejemet.-Morogja kelletlenül, mellkasa előtt összefont karokkal. Sóhajt, majd közelebb lép a szőke hajú démonhoz.-Elviseltétek egymást már jó hosszú ideig, kétlem, hogy ez az egyetlen kérdés most bármit változtatna. Elvégre az csak néhány papír.

-Lehet hogy neked az...-Motyogja Charlie, miközben tekintetét lassan a földre szegezi, és halvány mosoly keletkezik arcán a gondolattól, hogy a szerelme elfogadja a kérését. Már hosszú ideje gondolkodott ezen, de csak mára tudta összeszedni magát, s a bátorságát annyira, hogy meg is kérdezze őt. Amennyi filmet látott, s ez megtörtént benne, mindig úgy gondolta hogy ez egy nagyon is könnyű dolog, de most hogy Ő maga van benne ebben a 'dologban', bizony rá kellett jönnie, hogy koránt sem az. Hiszen hiába vannak már sok ideje együtt a szerelmével, ez a kérdés ígyis- úgyis kisebb-nagyobb kétséget von maga után. -De nekünk nem...

Hiszen utána már nem csak egyszerűen a 'barátnője' lesz, hanem a partnere, a felesége. S ez igaz ugyanígy rá is.

-Mindegy. A lényeg hogy ne stresszelj, értetted Cukorka? Oh, mellesleg tíz perc múlva jelenésed van.-Néz a faliórára hirtelen Angel, olyan lazaságg figyelmeztetve Charliet, mintha csak a mai napi időjárásról beszélgetne valakivel.

A lány szemöldöke az égnek mered, és ijedt tekintettel néz fel ugyanarra az órára, mint amire az imént Angel is. Egy kisebb sikoly távozik ajkai közül.

-JESSZUSOM, jesszusomjesszusomjesszusom!!-Motyogja folyamatosan, miközben felszalad a szobájába, hogy előkeresse azt a kis dobozkát, amit a legdrágább kincseként őrizgetett ezidáig. Zihálva keresi mindenhol, minden egyes fiókot kihúz, mindenhova benéz, de nem találja.

"NE! ELVESZTETTEM VOLNA?! HOL VAN??"-A szíve eszeveszetten ver a mellkasában, miközben fejét egyik oldalról a másikra fordítja, és a szoba minden egyes zugát megtekinti, de nem jár sikerrel, a dobozka megtalálásában.

Aztán hirtelen...

-Kedvesem, csak nem azt keresed?-Alastor hangja villámcsapásként éri Charliet, aki ekkor ténylegesen kicsit megugrik, és rögtön a férfi irányába fordul. Az a Charliehoz közelebb levő asztalra mutat, amelynek legtávolabbi sarkán egy, a lány számomra ismerős, kis fekete dobozka foglalt helyet.

-Uhhhh...-Sóhajt megkönnyebbülten, majd lassú léptekkel odamegy, és óvatosan tenyerei közé veszi a tárgyat.-Megmentettél, Alastor.-Mosolyodik el halványan, ahogy Alastorra tekint, ő pedig csak halkan felnevet.

-Haha! Kedvesem, egész végig ott volt, de eddig nem voltam biztos benne, hogy azt keresed-e. Szóval akkor ma akarod megtenni, hmm?-Vigyora még szélesebb lesz, amint Charlie bólint egyet, halvány pírral az arcán.-Sok sikert, Drágám! Addig mi itt leszünk a hotelben.

-Rendben. Köszönöm...

///

-Szóval, indulhatunk?-Fordul Charlie a szürkés hajú lány felé, aki csak mosolyogva bólint egyet.

Az út kellemes csendben telik, mindketten a gondolataimba mélyedve sétálnak egymás mellett. Charlie egyre mélyebbeket lélegzik, amit próbál nem túlságosan feltűnően csinálni, de Vaggie kérdő, s egyben aggódó pillantása rögtön tudatja vele, hogy terve sikertelen lett.

Vaggie közelebb hajol hozzá, és gyengéden megfogja, a lányhoz közelebbi kezével Charlieét, és lágyan összekulcsolja ujjaikat. -Minden rendben, Charlie?-Ahogy a hercegnő szemeibe néz, mindkettőjük arcára erős pír szökik, de nem tudnak elszakadni a másiktól. A szőke hajú elmosolyodik, és egy óvatos puszit nyom barátnője ajkaira, amit a másik is mosolyogva fogad.

-Persze, Vaggie~. Tudnád, hogyha lenne valami baj.-Körbe pillant, majd meglát egy tavacskát. Mivel már estefelé jár az idő, a vöröses ég egyre sötétebb színében pompázik, a narancsos-vörös csillagok pedig már előbújtak. A tavon megcsillanó fények pedig egy löketet adtak a hercegnőnek, aki csak lassan elkezdte maga után húzni szerelmét. Vaggie felvonta egyik szemöldökét, de nem szólt egy szót sem, csak lágyan mosolyogva figyelte Charliet, aki ugyancsak mosolygott. Már megszokta a hirtelen megmozdulásait, de valami mintha azt súgta volna számára, hogy ez az este, más. Más lesz, mint a többi.

-Ez gyönyörű hely.-Motyogja, ahogy körbe tekint, mikor megállnak.

-Igen, deee~-Charlie szórakozottan közelebb hajol Vaggiehez, és egy puszit nyom az orrára.-Te sokkal gyönyörűbb vagy!

-Ez már annyira lejárt duma, Charlie.-Rázza meg a fejét, de nem lehet nem észrevenni a pírt az arcán, s a mosolyt azt ajkain. Nem is tagadhatná le, hogy mennyire jól esett neki ez a kis bók...

-Szeretlek, Vaggie.-Charlie hangja most kicsit komolyabb, mégis remegősebb, ami Vaggiet ahhoz vezeti, hogy kérdőn felvonja a szemöldökét, de közelebb húzódik Charliehoz, így láthatja, hogy a pokol hercegnője egy igencsak szégyenlős mosollyal álldogál előtte.

-Én is szeretlek, Charlie. De mondd...Tényleg minden rendben?-Dönti oldalra a fejét. A démon-lány ekkor pedig vesz egy mély levegőt, majd fél térdre ereszkedik.-M-mit csinálsz?-Bár ezt kérdi, belül mégis tudja a választ. S ohh, mennyire hevesen is kezd dobogni a szíve ennek a gondolatára!

-Már sok ideje ismerlek...És nálad okosabb, szebb démont elképzelni sem tudnék. Úgy értem...-Halkan felnevet, az arca még vörösebb lesz.-Lassan négy és fél éve, hogy egy kapcsolatban vagyunk, é-és...Sz-szeretném ezt az egészet egy új szintre emelni...Ú-úgy érzem, és biztos is vagyok benne, h-hogy te vagy az én lelki társam, Vaggie. A szerelmem, az egyetlenem, aki mindig megért engem, és mellettem van, bármi is történjék. És én is melletted leszek ezentúl is...Szóv-val...Hozzám jönnél, Vaggie?-Azzal lassú mozdulattal felmutatja a dobozkát, majd felnyitja, ezzel egy csodálatos, feketés-szürkés gyűrűt felmutatva.

Mikor pedig a szőkeség a vele szemben levőre néz, az egyetlen dolog, amit észrevesz, egy pillanatra lefagyasztja őt.

Könnyek.

Charlie aggódóan ugrik fel eddigi helyéről, és két tenyerét Vaggie arcához simítja.-Vaggie??? Minden rendben?!-Hajol közelebb hozzá.

-Szóv....Szóval ezt tervezted egész idáig...Ezért voltál olyan furcsa..-Motyogja szipogva.-Te...Te...-Nagyot nyel, és felnéz Charliera, majd elérzékenyülve elmosolyodik, és ő is saját tenyereit a lányéra helyezi.-Ennél szebb napom még sohasem volt...Köszönöm, hogy vagy nekem, Charlie...!-Egy csókot nyom az ajkaira, majd miután elválik tőle...-És a válaszom igen. Ezerszer is, igen.

Charlie ekkor a lány derekára helyezi kezeit, majd gyengéden felemeli, és megpörgeti őt, boldogan sikítozva, nevetgélve, míg Vaggie...

-Cha-Charlie!! Tudod hogy nem szeretem ha ezt csinálod!-Mondja, de újból nem tudja leplezni örömét. S talán ezúttal nem is akarja, hiszen, ténylegesen is ez élete legszebb napja.

Charlie ekkor óvatosan leteszi, és vigyorogva ad egy puszit Vaggie homlokára, aki csak rosszallóan, de halvány mosollyal veszi fel a szemkontaktust a hercegnővel.

-Csak boldog vagyok, Vaggie!~

-Igen, tudom...-Motyogja egy kellemes sóhaj kíséretében.-Én is az vagyok...-Mosolyodik el.