Hazbin Hotel OneShots ||HUN||

||Alastor x Reader|| •Felkérhetlek Egy Táncra?•

@Natsu-chan1108 kérésére, remélem tetszik!:3 Kicsit...KHM KICSIT romantikusabb lett ha nem bajXD ^^

[K/V]=Kedvenc Virág

---

Nem olyan régóta kezdtünk el randevúkra menni Alastorral. Legnagyobb meglepetésemre, már a legelső randinkon egy nagy csokor [K/V]-al várt engem az ajtóm előtt, és mindvégig látszott rajta, hogy tényleg odafigyel rám, és, hogy mindent tudni szeretne rólam.
Mivel én eléggé nehezen nyílok meg embereknek, ezért igen nehéz volt a feltett kérdésekre válaszolnom, amit persze előbb-utóbb észrevett, s mikor rákérdezett, én pedig elmondtam neki a miértjét, teljesen megértett engem, és nem erőltetett semmit sem.

Ennek már három hónapja, és azóta szinte mindent tud rólam Alastor. A kedvenc helyeimet, kedvenc ételeimet, és az előző életemből is mindent elmondtam neki, ő pedig ezt viszonozta. Úgy hiszem, hogy bár még csak három hónapja randizgatunk, de már szinte teljesen kiismerem őt, ami jó érzéssel tölt el, még akkor is hogyha tudat alatt jól gondolom, hogy még hosszú út áll számunkra addig, hogy teljesen megismerjük egymást. Ezt nem lehet elkapkodni, és nem is szeretnénk.

-[Név] drágám, megint sok papírmunkát kaptál?-Lépett be a szobámba Alastor, mire én egy fáradt tekintet kíséretében bólintottam egyet. Mögém lépett, és a semmiből egy puszit nyomott az arcomra.-Kedvesem, kicsit ki kellene kapcsolnod.

-Minél előbb végezni szeretnék ezzel, Al'...-Motyogtam, rá sem tekintve, hiszen szavaim teljesen igazak voltak. Én mindig is az "előbb a munka, aztán a pihenés" híve voltam, és ezt azóta sem szakítottam meg, hogy a pokolba kerültem.

-Tudom. De alig értél haza fél órája a munkából, és ez a folyamatos munka nem tesz jót neked!-Szólt kissé szigorúbban. Amilyen hirtelen, olyan gyengéden emelt fel a székből kezeimnél megfogva, mire én kérdőn rá emeltem a tekintetemet.-Hidd el, hogy jobban fog menni, hogyha most kicsit kikapcsolod az agyadat.

Ahogy felnéztem rá, a tekintete mindent elárult. Egyszerre volt tele szeretettel, és aggódással irántam. Egyik kezemet az arcához vezettem, majd lehúztam őt egy csók erejéig, amibe ő azonnal becsatlakozott.

-Bár imádom, mikor te kezdeményezel, most nekem kell téged ellazítani, Szerelmem.-Suttogja mosolyogva, mikor elválunk egymástól, az én szívem pedig boldogan dobban egy hatalmasat. Csettint egyet, mire a semmiből megjelenik mellettünk egy rádió, abból pedig egy kellemes, lassúzós szám hallatszódni ki. Felvonom a szemöldökömet.

-Al'...

-Csss, ne mondj semmit sem.-Hátrébb lép, majd elvigyorodik. Felém nyújtja egyik kezét.-Kedvesem, felkérhetlek egy táncra?

Akaratlanul is, de kedvesen elkuncogom magamat. Bólintok, és bele vezetem kinyújtott keze tenyerébe a sajátomat, amit ezután olyan óvatossággal fog közre ujjaival, hogy egy pillanat erejéig azt hittem, itt olvadok el, helyben.

Másik kezemet a mellkasára helyezem, ő pedig sajátját a derekamhoz. Olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy egy mili méterrel sem kell közelebb hajolnom hozzá, hogy érezhessem kellemes illatát, amely -mint mindig- most is képes volt megnyugtatni engem. Mosolyogva felnézek rá, ő félig lehunyt szemekkel vizslat engem, vigyorogva.

-Tudod, hogy a keringő nem az erősségem, ugye?-Kérdezek rá direkt, amivel kicsalok belőle egy kisebb nevetést. Annyira szeretem, amikor én tudom megnevettetni, a szívem egyszerre olvad el aranyosságától, és ver vadul, hiszen ilyenkor -is- jóképű. Mint mindig.

-Majd én vezetlek, te pedig csak hunyt le a szemedet, Drágám.-Suttogja, én pedig úgy teszek, ahogy mondja. Mély levegőt veszek, majd azt kiengedve lassan lehunyom a szemeimet. Érzem, hogy a lábaink egyszerre mozdulnak, tökéletes összhangot alkotva, miközben Alastor gyengéden irányít engem a szobában, a zene halk, mégis ütemes, megnyugtató ritmusára.

A fejemet mellkasára helyezem, így hallhatom a szíve heves dobogását. Még szélesebb lesz a mosolyom, hiszen most már tudom, hogy én is ugyanolyan hatással vagyok rá, mint ő rám. Ez pedig boldoggá tesz, nagyon is.

Percek, vagy talán órák múlnak el, hogy őszinte legyek, teljesen elvesztettem az idő érzékemet. Mint mindig, mikor Alastorral vagyok. A zene egyre halkabb lesz, a mi táncunk pedig kezd csak szimpla ide-oda dülöngélésbe átmenni, de még ezt sem bánom. A démon az én fejemre hajtja sajátját, majd percek múlva, egy puszit nyom a hajamba.

-Jobb, Kedvesem?-Érzem hangjából, hogy mosolyog. Felnézek rá, és bólintok egyet.

-Te mindig tudod, mit kell csinálni, Al'. Köszönöm.

-Szeretlek, Drágám.-Egy csókot nyom az ajkaimra, amit én azonnal viszonozok, kissé beletúrva a vöröses-fekete hajába.

-Én is szeretlek, Al'.