Hazbin Hotel OneShots ||HUN||

||Vaggie x (Girl!) Reader|| •Elégedett•

@luka90 kérése! Remélem nem baj, hogy ilyet írtam, de már rég óta szerettem volna ez a dal alapján írni egy oneshotot! Azért, remélem tetszik!❤️

•Ez egy sad ending-es sztori, a Hamilton-os "Satisfied" zene alapján•

•Lány x Lány•

///

A hatalmas teremben annyi ember volt, s annyi féléről beszélgettek, olyan hangerővel, hogy a saját gondolatait szinte senki sem hallhatta.

Szinte.

Volt ugyanis egy valaki, akinek mindegy volt, hány ember vette körül; egy, vagy tíz, netán annál több. Ugyanis a gondolatai szinte már sikítottak benne. Minden egyes szó, ami a fejében cikázott könnyeket csalt szemébe, de igyekezett visszatartani őket. Miatta.

Miattad.

Halvány, alig észrevehető, ámde olyannyira hamis mosollyal figyelt téged, a teremnek egyik legtávolibb pontjából. Még innen is látott téged, és még innen is gyönyörűnek tartott téged. Mint mindig.

Lehetett szó arról, hogy éppen kócos hajjal lépdelsz lefelé a hotel lépcsőjén, karikákkal a szemed alatt, egyik kezeddel erősen eltakarva a szádat, ásításod miatt, vagy arról hogy egy elragadó kontyban volt a hajad, netán kisimítva, hogy a vállaidra omoljon, neki mindenhogy szép voltál. Pont, mit ebben a percben is.

Ebben a csodaszép, hófehér ruhában, ami annyira kiemelte alakodat, hogy fel sem lehetett fogni. Mint hogyha rád öntötték volna. Meseszép.

-Nem iszol, Vaggie?-A hirtelen megszólítástól a lány kissé megugrott, amin legjobb barátnője, aki eddig vidáman mosolygott, felvonta a szemöldökét.-Baj van?

-Nem, nincs.-Mosolyodott el még jobban, csak hogy ne kelljen elmondania az igazat.

-[Név] elképesztően néz ki abban a ruhában, nem igaz?-Néztett a te irányodba a hercegnő, lágy mosollyal az arcán. Vaggie is így tett, habár ahogy rád esett a tekintete, úgy kezdett egyre jobban darabokra törni a szíve.

Csak bólintott.

-De igen...-Tette hozzá halkan.

-Jól van, jól van!~-Angel vidám, kissé már ittas hangja szellte át a levegőt-Emeljük a poharunkat a párra, és a kibaszott ingyen piára!!! JUHÉ!!!-Ezt hangos nevetés követte, csak egy valaki volt, aki nem nevetett.

-Vaggie?

-Ja, igen!-Azzal felemelte a poharát, ám, mielőtt még bárki bármi mást is szólhatott volna, a mennyasszony szólásra nyitotta a száját.

-Elnézést, hogy még az elején közbe vágok...-Nevetted el magadat, amin Vaggie is elmosolyodott, ezúttal szívből.-De...

Tekinteteddel azonnal megtaláltad, a szürke hajú lányt, aki amint felvettétek a szemkontaktust, lefagyott.

-Először szeretném, ha mindannyian poharat emelnénk a világ legjobb barátnőjére, Vaggie-re, aki, ha nem ajánlja fel számomra azt, hogy a Hazbim Hotelben lakhatok, velük, akkor nem találkoztam volna a párommal, Alastorral.-Szívből elvigyorodsz, és szinte az égik emeled a saját poharadat.-VAGGIERE!

Azzal mindenki ezt teszi. A lány nem tud egy szót sem mondani, úgy érzi mintha a torka egy kiszáradt folyó lenne, s miközben tekintete folyamatosan rajtad van, felemeli a poharát. Végül, sikerül valamit kinyögnie, úgy, hogy senki ne vegye észre, a remegő hangszínét.:

-Emeljük poharunkat az ifjú párra!

Újból hatalmas hangzavar tör ki. Vaggiet ez azonban cseppet sem zavarja. Neki teljesen mindegy volt, hogy néma csend volt, vagy fülsüketítő hangoskodás, hiszen a gondolatai, s a szúró érzés ellen a mellkasában nem tudott mit tenni. Minden egyes másodperccel egyre nehezebb volt tartania magát, de ő akkor is téged nézett.

Hiszen, szerette nézni, ahogy mosolyogsz.

Szereti, hogy boldogan nevetsz, mégha ezt az újdonsült férjed mellett is teszed.

Vaggienek sokszor mondták az életben, hogy legyen elégedett azzal, amilye van. Mert bármelyik percben elveszíthet bármit. S ahogy nézett téged, rájött, hogy ez valóban így van.

Még tisztán emlékezett arra, hogyan találkoztatok legelőször. Egy közeli bár pultosa voltál, és Vaggienek pont azon a napon lett elege kissé Charlie Happy Hoteles ötletéből, s habár támogatta ezt, akkor is kicsit ki kellett ezt vernie a fejéből. Amikor mosolyogva üdvözölted, a szíve hirtelen telt meg mindenféle érzelemmel, köztük a boldogsággal is. S volt még valami, amire igen, igencsak sokára jött rá. Az a mámorító melegség, ami átjárta az egész testét, mikor veled beszélt, mikor veled volt, az, hogy mindig mosolygott körülötted, vagy ha csak rád gondolt, egy valamit jelentett. Szerelmet.

Szerelmes volt.

És habár ez a kezdeti láng már régóta volt benne, ez még az évek múltán sem aludt ki. Sőt, mintha csak erősödött volna, viszont, egy hatalmas törés minden reményét elzárta, egy kicsi kalitkába.

Az a törés pedig az a tekintet volt, amivel legelőször Alastorra néztél.

'-Nagyon vigyázz vele. Ő csak egy alku kötő, aki nem kímél senkit és semmit. Maga a gonosz!-Morogta, miközben mindketten a Rádió Démon irányába néztetek. S pechére, Alastor pontosan abban a pillanatban tekintett felétek. Ahogy rád nézett, a mosolya nagyobb lett, s azonnal hozzátok lépett.

-Üdv hölgyem!~ Azt hiszem még nem találkoztunk, Alastor vagyok, avagy a Rádió Démon.

-[Teljes Név].-Nyújtottad a kezedet a férfi felé, aki ahelyett, hogy azt elfogadta volna, lágyan megérintette tenyeredet, s ajkaihoz emelve kezedet adott arra egy csókot.

-Milyen gyönyörű név, egy gyönyörű démon-lánynak!~"

Vaggie csendben, halvány mosollyal az arcán tűrte. Engedte, hogy Alastor elvigyen téged egy táncra, engedte, hogy elkezdjetek randevúkra járni, még hogyha félt is, hogy bármi bajod lesz. Meg is fenyegette ezzel Alastort, aki, legnagyobb megleptésére ekkor nem csinált viccet az egészből, hanem teljes nyugodtsággal a hangjában elmondta, hogy a szándekai feléd halál komolyak.

S ekkor értette meg igazán, hogy mi történik körülötte.

"Azt hiszem, sosem lehetsz az enyém..."-Gondolta, mint a mai napon már oly' sokszor, mikor feléd pillantott. Éppen Alastor karjaiban táncoltál, ami csak még egy szúrás volt Vaggienek.

De volt egy kis fény a szívében, ami valamelyest mégis csak boldoggá tette őt.

A mosolyod.

S mégis, hiába mondták neki, hogy legyen elégedett. Minden egyes alkalommal többre vágyott, mikor melletted volt. Nem csak a barátod szeretett volna lenni, hanem egy olyas valaki az életedben, akire bármikor támaszkodhatsz, és akivel egy boldog kapcsolatban élhetsz.

Ahogy a lassúzó alakodat figyelte, akaratlanul is elképzelte, milyen lenne ha ő lenne ott veled, Alastor helyett.

"Minden rendben lesz."-Gondolta, halvány, szomorú mosoly kíséretében."Még hogyha nem is én lettem a te Nagy Ő-d, [Név], tudd, hogy rám mindig számíthatsz majd."

Tudta, egyszerűen ott motoszkált a fejében a tudat.

Ahogy nézett téged, rájött, sosem leszel már az övé.

És ekkor jött rá arra, hogy

Nélküled

Ő sosem lesz igazán elégedett.