Hazbin Hotel OneShots ||HUN||

||Angel Dust x Male! Reader||•Csak Mondd Ki!•

@Ryuu_Ai kérésére!!!! Remélem tetszik!!~

•FIGYELEM! YAOI, AZAZ KÉT FIÚ KÖZTI KAPCSOLATRÓL VAN ÍRVA!•

Megjegyzés: Köszönöm a már majdnem 500 olvasottságot, nem gondoltam volna hogy ilyen rövid időn belül ennyien leszünk!!^^'❤️❤️

---

Az éjszaka sötétjében sétálva hallgattam a körülöttem levők halk, vagy hangosabb megszólalásait. Fényt a lakások, a díszítések, illetve az utcai lámpák is hoztak a járda taposóaira, én mégis találtam egy helyet, ahol teljes volt a sötétség.

Mikor megálltam, a hátamat a falnak vetettem, és kifújtam a bent tartott levegőmet, amely a hidegnek köszönhetően, mintha csak füstöt fújtam volna ki magamból, szállingózott el ajkaim közül.

"Baszki...Mi van velem?"

-Hello baby...~-Mellőlem jött a hang, amely részeges volt, és egyben nagyon, de nagyon mély is. Szemem sarkából rá pillantottam, majd mikor láttam, hogy engem néz, egy idióta és egyben undorító mosoly kíséretében, ellöktem magamat a faltól, és már útnak is eredtem volna. Csak vissza akartam menni a hotelbe, hogy mielőbb elmenekülhessek innen, a helyzettől, és legjobb barátomtól.

-Na, na, hova ez a nagy sietség, hm?-Megfogta a csuklómat, és közelebb húzott magához, ajkaink már majdnem találkoztak egymással. Éreztem a lehelletén azt a büdös alkohol szagot, amit valamiért, bármikor képes vagyok felismerni.

-Felszólítom, hogy hagyjon békén.-Első figyelmeztetés. Bár nem akartam átváltozni, vagy az erőimet használni, megvédeni kénytelen lettem volna magamat.

-Ugyan már, hidd el nekem, nagyon jól fogunk itt szórakozni...-Az ajkaink már csak pár miliméterre voltak egymástól.

-Ugyan ugyan, kérem nem kell ilyenekhez folyamodni~!-Hallottunk meg, egy számomra nagyon is ismerős hangot. "Ne...Kérlek ne ő legyen...!"-Én ezerszer jobban el tudlak szórakoztatni, mint ez a kisfiú itt~-Megnyalta az ajkait. Nem tudtam, hogy miért néztem először azokat, mikor közelebb jött, és végre megpillanthattuk őt. Csak annyit tudtam, hogy a szívem kész lett volna bármelyik pillanatban kiugrani a mellkasomból, ahogyan egyre feljebb néztem, egészen Angel heterokrómiás szemeibe, melyek kihívóan, és perverzen meredtek a mellettem állóra.

-Hmm, érdekes ajánlat~!-Most a 'támadóm' nyalta meg ajkait. Ekkor azonban hirtelen Angel közelebb ugrott hozzám, és egy pimasz mosoly kíséretében kezdett el húzni maga után, hátra hagyva ezzel az idegen férfit, aki talán még fel sem fogott semmit sem abból, ami az imént történt.

-A-Angel...?-Motyogom, kissé lihegve, ugyanis nem vagyok hozzászokva a folyamatos gyors futáshoz, amelyben most a fiú részesített engem.

Mikor megállunk, akkor sem engedi el a kezemet, sőt, talán még jobban szorít magához. Én viszont magamban hevesen ellenkezek azellen, hogy hozzám érjen. Mert minden egyes alkalommal, mikor megteszi, furcsa érzés lesz úrrá rajtam, amit nem szeretnék érezni!!

-A-Angel megtennéd, hogy elengedsz?!-Szóltam rá a kelleténél kissé indulatosabban, és megpróbáltam kirántani a karomat, de nem engedte el. Rám nézett.

-Miért csináltad, hm?!-Teljesen ingorálta előbbi kérdésemet, sőt, még közelebb is képett hozzám, amitől a szívem csak még hevesebben vert a mellkasomban. Azt viszont én nem akartam...!!

"É-Én heteró vagyok...!! Nem? Akkor miért érzek ilyeneket?!"

-Hmmm~ [Név]?-Felvonta egyik szemöldökét, majd közelebb hajolva hozzám, végig nyalt alsó ajkán, amit én végig néztem. Másik kezemet az arcomhoz kaptam, hogy eltakarjam egyre vörösödő arcomat.-Hetekig ignoráltál...Ez tudod mennyire szar volt?-Legnagyobb meglepetésemre, ezúttal nem tett megjegyzést a paradicsom arcora. Az a bánat, amely viszont tisztán látszott a tekintetében, bűntudatot ébresztett bennem, nem is kicsit.-Egyik pillanatról a másikba teljesen semmibe vettél! Kurva, kurva szar volt!

-Tudom..-Motyogom, lesütve a szememet.-De...D-de át kellett gondolnom néhány dolgot...

-És ehhez az kellett, hogy ne gyere a közelembe?!-Morogta, egyre közelebb hajolva hozzám.

-Igen basszameg!-Válaszoltam kissé túl hangosan, amivel úgy látszik, megleptem őt, de koránt sem annyira, mint a következő szavaimmal.-Igen, ez kellett, mert furcsa érzéseket keltettél bennem! Eddig totál abban a hitben voltam, hogy én az ellenkező nemhez vonzódom, d-de akkor jöttél te, és hirtelen azon kaptam magamat, hogy folyamatosan te jársz a fejemben, é-és koránt sem úgy gondolok rád, mint egy barátra, Angel!-Lehunytam a szemeimet, ugyanis nem mertem most a szemébe nézni. A szívem a torkomban dobogott, éreztem hogy a szorítása kissé erősebb lesz a csuklómon.

-Komolyan?-A hangja teljesen nyugodt volt, mégis érezhettem benne valami szarkazmust.-Ennyire nem akarod bevallani magadnak, hogy meleg vagy?~-Mikor kinyitottam a szememet, Angel ajkai már majdnem az enyéimen voltak, és kihívóan nézett rám, egyenest a szemeimbe.-[Becenév], látom a vágyat a szemeidben~...Ennyire akarod, hogy megcsókoljalak, hm?

Nem tudtam mit válaszolni, ő azonban egyre közelebb jött, de mégis megtartotta azt a pár centiméternyi távolságot, aminek megszüntetéséért szinte ölni tudtam volna...

-Csak mondd ki, hogy akarod, [Név]...-Suttogta-És én eleget fogok tenni a kérésednek~.-Mosolyodott el pimaszul.

-A-Angel...

Másodpercekig álltuk egymás tekintetét, mire én megadva magamat, megszüntetve a szemkontaktust elmormoltam egy "akarom"-ot, és abban a pillanatban Angel ajkai már az enyéimen voltak. Csókunkban ő dominált, és az egész testem beleremegett, ahogy ajkait mozgatta az enyéimen.

Mikor percek múlva elváltunk, lihegve meredtünk egymás szemeibe, majd Angel elvigyorodott.

-Nos baby, mostmár bevallottad magadnak?~

Bólintottam, teljesen vörös fejjel, mire Angel csak elnevette magát, majd újból ajkaimra tapadt.