A modell 3 (Befejezett)

📝Harmadik📝

Igor pov.
Aláírtam a papírokat és elintéztem pár telefonhívást. Azt hiszem ezzel a kis Lucas egyenlőre a kis közösségünk tagja marad. Vladimir szerintem elsőre megszerette, az én kicsi pillangóm már csak ilyen. Ami Lucast illeti, egész aranyos kisgyerek. Viszont annyira nem tetszik, hogy úgy bújik Vladimirhoz mintha az anyukája lenne. Van saját anyja.
- És ti házasok vagytok?
- Még nem. - válaszoltam és igyekeztem kihangsújozni a "még" szót.
- És mióta laktok együtt?
- Neked az nem mindegy? - kérdeztem mire Vladimirtól kaptam egy szúrós pillantást.
- Bocsánat, ez hosszú történet.
- Elmesélitek?
- Úgy is lassan lefekvési idő, nem? - nézett rám Vladimir és ezzel kezdetét vette az őrület. Háromszor kellett visszaküldenünk Lucast a kádba, mert elfelejtett szappant használni, aztán fel kellett mosni azt az árvízet, amit hagyott maga után. Végül mi is lefürödtünk, bánatomra külön - külön. Egyenlőre a vendegszobát rendeztük be Lucasnak. Szerencsére a kölyöknek nincs sok cucca. Egy kis hátizsák és egy szemetes zsákban pár apróbb ruha és legalább nyolc plüssmackó.
- Mi ez a sok maci? - kerdeztem.
- Csak bírósági macik. A gyámügyi bíróságon kaptam őket. - mondta Lucas mire kicsit megijedtem. Hányszor adták vissza ezt a szegény gyereket? Végül leültünk az ágyra és végig meséltük neki az életünket. Meglepett, hogy a kisgyerek akkora áhítattal hallgatta a történetet mintha estimesét mondanánk, de persze a felnőttesebb részeket kihagytuk.
- Húha! Akkor ti vagytok Rómeó és Júlia! - tapsolt meg minket. Jó, beismerem, aranyos kisfiú.
- Hallod kicsi pillangóm? Mi vagyunk Romeó és Júlia! - mondtam és megcsókoltam Vladimirt.
- Fúúúúj!!! - kiáltotta nevetve Lucas. Mi is elnevettük magunkat és legalább háromszor megismételtük ezt. Aztán Vladimir adott egy puszit Lucas–nak és megindultunk kifelé.
- Te nem adsz puszit? - kérdezte Lucas, amitől lefagytam. A tekintetem Vladimir és a gyerek között cikázott, majd megadva magam visszamentem és gyorsan adtam egy puszit Lucas fejére. Becsuktam az ajtót magam mögött, de amikor felnéztem Vladimir karbatett kézzel, mérges arccal állt előttem.
- Neked mégis mi bajod van a gyerekkel?