A modell 3 (Befejezett)

📝Tizenötödik📝

- Tehát az esküdtszék döntése az elhangzottak alapján, hogy Lucas új családja...

Vladimir pov.
Mindenki feszülten figyelt és hallgatott.
- Igor La Mori és Vladimir Ross. - mosolygott ránk a bíró, mire Lucas felvisított örömében és hozzánk szaladt.
- Anyu! Apu! - ugrott a nyakunkba boldogan mosolyogva. Annyira boldogok voltunk, hogy mi sírva átöleltük és szorítottuk magunkhoz. A bíró lecsapta a kalapácsot, kitöltöttük az iratokat és ezzel hivatalosan is egy család lettünk. Épp mentünk volna ki az utcára mikor megláttuk, hogy Angus és Lucia ott vitázik a lépcsőnél.
- Szép kis beszéd volt mondhatom!
- Talán jobb is így! Lucas őket amúgy is jobban szereti.
- Hát persze mert te jól elszúrtad! A támogatásom kellett, hát azt most már lesheted!
- De te...
- Hagyjál békén te... - épp készült volna megütni Luciát mikor Igor ott termett és elkapta Angus kezét.
- Ne merd bántani! Tűnj innen! - lökte el.
- Nincs vége! Megértettétek!!? Nincs vége!!! - üvöltötte és elment. Odasiettem Luciához és nyugtatóan a vállára tettem a kezemet. Szegény nő halálra rémült és sírva megölelt engem.
- Semmi baj, semmi baj. - simogattam a hátát.
- Lucia? - fogta meg a kezét Lucas.
- Annyira sajnálom! Folyton mindent elrontok és annyira hülyén gondolkodom. A szüleim mondták, hogy el fogom rontani az életem és igazuk lett! - szipogta. Szegény nő, talán rosszul ítéltük meg őt.
- Te tényleg csak meg akartál változni, igaz? – kérdeztem.
- Nem csak erről van szó. Be akartam bizonyítani, hogy jobb anya vagyok, mint te. Láttam, hogy Lucas mennyire kötődik hozzád és, hogy anyának hív. Féltékeny voltam rád. - nézett rám. Ez most meglepett, de elmosolyodtam és megöleltem őt.
- Lucia, figyelj! Te vagy Lucas anyja! Nem fogjuk elvenni tőled, de mostantól kérj segítséget, ha kell és próbálj meg felelősségteljesebben viselkedni. - mondtam mire bólintott egyet az arcán halovány mosollyal.
- Félre ismertelek Vladimir. Nagyon sajnálom, már értem, hogy Igor miért van odáig érted. - mondta mosolyogva. Ekkor futott be Raoul.
- Ez győzelem! Meg kell ünnepelni! Készítsek pezsgőt a vacsorához? - kérdezte mosolyogva, mire mibd felnevettünk. Igor a nyakába vette Lucast és együtt elindultunk haza.