A modell 3 (Befejezett)

📝Tizenharmadik📝

Vladimir pov.
Reszketve öleltem magamhoz a kicsi testét és igyekeztem megnyugodni.
- Ne félj, anyu! Semmi baj! - simogatta a hátamat az apró kezeivel.
- Köszönöm, kicsim! - pusziltam homlokon Lucast mire visszament a helyére.
- Monsiour Ross, elnézést ha rossz emlékeket okoztam.
- Semmi baj, bíró úr! Igen, valóban igaz, de azóta helyreállt a memóriám és hála Igornak semmi bajom, semmilyen téren, ha ez lenne a következő kérdés. - mondtam mire Lucas felnevetett, Igor pedig kuncogott.
- Most felszólítom Lucas Handersont!
- Igen! - ült fel Lucas és mosolyogva átvette a helyem.
- Tehát, Lucas, kaptál plüss macit? - kérdezte a bíró mosolyogva mire Lucas felmutatta a fehér macit.
- Nagyon szép. Lucas! Az apukád és a barátja, meséltek neked az anyukádról, Luciaról?
- Igen.
- Miket mondtak róla?
- Anyu szerint ő az anyám és szeret engem, mert minden anya szereti a gyerekét. Apa pedig azt mondta, hogy az anyám az én kedvemért akar megváltozni, tehát adjak egy esélyt.
- Tehát nem mondták, hogy az anyukád rossz ember, vagy, hogy maradj távol tőle?
- Nem, egyszer sem.
- Rendben. Még egy kérdés! Te úgy gondolod, hogy képes lennél és adnál anyukádnak egy esélyt? - kérdezte a bíró. Lucas ijedten ránk pillantott. Mi jeleztük neki, hogy semmi baj.
- Igen. - mondta.
- Köszönjük, Lucas. Ügyes vagy! Most a két szülő beszéde következik! Az első az édesanya, Lucia Handerson!
- Köszönöm bíró úr! Jó napot! Gondolom itt mindenki tud a múltamról és, hogy mekkora hibát vétettem mikor hagytam, hogy elvegyék tőlem Lucast. Az is hiba volt, hogy nem tudattam Igorral, hogy van egy fia és tőle ezért külön bocsánatot kérek, de fiatal voltam és megijedtem. Aztán egymás után jöttek a hülyeségek és rossz vége lett. Nagyon örülök, hogy a fiam hajlandó egy új lehetőséget adni és remélem ezúttal sikerül. - mondta Lucia majd meghajolt és visszament Angus mellé.
- Köszönjük Madame Handerson. Most szólítom az édesapát, Igor La Morit. - mondta és ezzel ki is mentem mellé, hogy elmondjak mindent.