Csodálatos rémálom

Havazik. Halkan taposom a megfagyott havat a sötét fák közt. Fogalmam sincs, hogy kerültem ide. Valahol a távolban fény csillan meg. Fázok. Összehúzom magamon a kis kardigánt, és megyek tovább a meleg fény fele, ami egyre erősebb lesz. Puha zajt hallok. Ijedten körbepislogok, de semmi. Tovább megyek, és a titokzatos holdfényben megpillantok egy fehér farkast. Megtorpanva nézem a csillogó ezüstös szemeit. Ő is rám néz, de nem mozdul. Egy kis ösvényre lépve próbálok közeledni hozzá, de megrémül és befut a sűrű erdőbe. Utána mennék, de félek, hogy eltévednék. Így hát visszafordulok a kitaposott útra és folytatom utam. Hirtelen kiugrik a fák közül a fehér farkas. Rám sem nézve futni kezd a ház fele. Én is kezdek szaladni utána, de elvesztem szem elöl. Kifulladva érek a hatalmas vaskapuhoz. Hűvös szél támad, meglobogtatva barna fürtjeim. Meglököm a rozsdás kaput, ami nyikorogva kitárul. Óvatosan lépkedek tovább a tájat kémlelve. Sehol egy árva lélek. Nincs már sok hátra, így szaporábban veszem lépteim, hogy minél hamarabb a meleg, családi körbe érjek.

·~·~·~·

Loholva rontok be az ajtón és emberi alakomat öltöm. Mi a Merlint kereshet itt ez a sárvérű? Pont most, karácsonykor? Ennek nem lesz jó vége. Anyám ijedten rohan ki a konyhából. Biztos hallotta a dühös morgásom. Szegényt megzavartam a vacsorafőzésben. Aggódva néz rám és szóra nyitja száját:

- Minden rendben, fiam? – remegő hangjából szeretet cseng.

- Igen, persze – szelíden szemébe néztem és rámosolygok. – Vendégünk lesz – mondom hanyagul, majd elindulok fölfele a márványlépcsőn.

- Milyen vendég? – kérdezi riadtan. – Nem is vártunk vendégeket!

- Hermione Granger a birtokunkon bóklászik, és hamarosan ideér.

- Merlinre, Draco! Ha apád megtudja, megöli. Nekem személyesen semmi bajom Miss Grangerrel, de tudod, milyen apád.

- Nyugodj meg anya, hiszen karácsony van. Nem lesz baj – nyugtatom meg.

Ekkor megmozdul a kilincs. Anyám még odasúgja nekem:

- Légy kedves hozzá, fiam! – Válaszképp egy morgást küldök feléje, és már nyílik is az ajtó.

Egy megfagyott, mogyoróbarna szemű, smaragdzöld koktélruhás lány lép be, ajkai ellilultak, ujjai megdermedtek a maró hidegtől. Csodálkozva néz körbe a karácsonyi díszítésű előtérben.

·~·~·~·

Belépek az óriás ajtón. Meleg, karácsonyi hangulat tölt el az előtér láttán. Mindenhol piros és zöld szalagok, fenyőágak a lépcsőkorláton, kis aranyangyalkák a levegőben, amelyek édesen énekelnek egy karácsonyi dalt. Két személy ácsorog a lépcső alján, akikre odatéved pillantásom, s meglepődök. Draco Malfoy és anyja, Narcissa Malfoy állnak előttem. A nő kedvesen mosolyog rám, így kicsit felbátorodom, s beljebb lépek. Az ajtó engedelmesen becsukódik a hátam mögött. Csak most eszmélek fel, hogy még nem is köszöntem.

- Öm... Jó estét, Mrs. Malfoy! Szia, Draco! – megpróbálok egy mosolyt erőltetni.

- Üdvözlöm a házunkban, Miss Granger! Örülök, hogy végre megismerhetlek – melegen rám mosolyog, rossz ember nem lehet.

- Hello Granger! – biccent felém kurtán Malfoy.

Nem hinném, hogy örül a betoppanásomnak, ennek ellenére már bátrabban mosolygok, s Mrs. Malfoy int, hogy kövessem.

- Yuki! – Szólt parancsolóan Narcissa. – Hozz Miss Grangernek egy meleg takarót, de gyorsan!

Egy kis, rongyos házimanó jelenik meg, kezében egy zöld takaróval és lehajtott fejjel, kicsit remegve nyújtja felém az anyagot.