Pajzs[BTS ff] (Befejezett)

11.rész

NaRin szemszöge :

Fogalmam sincs mi történt, hogy kerültem ide. Az elmúlt fél óra teljes képszakadás. Csak az rémlik hogy hirtelen fel bukkan a srác az álmaimból, majd itt vagyok. Egy hideg üres teremben. Nincs itt semmi és senki, csak mi ketten. A fickó ki ütve fekszik a földön, miközben én a démonjaimmal küzdök. Mert mikor megérintette az arcomat hirtelen egy örvénybe kerültem ami folyamatosan az emlékeimet szórta rám, mint valami elcseszett filmben. Minden eszembe jutott. Önmagam kiléte, a múltam, anyám halála, apám árulása. Az erő, aminek birtokában voltam de mostanra ki tudja merre lehet. Abban biztos voltam hogy apám nem tudta még megszerezni, mert a sötétség bár erősebb lett, még nem uralja a világokat. Leg kevésbé azt ahol eddig éltem.Meg kell találnom a gyűrűt. De még ha meg is találom. Apám ereje azóta biztosan sokkal nagyobb lett én pedig a pajzsom nélkül nem sokat érek. Mert a fény őrzőjének akkor teljesedik ki az ereje ha vele van a pajzsa. De az én pajzsom még születése előt meg halt. Hiába áll mellettem a Yankarik egy kis csapata, ennyien kevesek vagyunk. Elkeseredve ereszkedtem le a fal mellett, utat engedve forró könnyeimnek. Oldalra néztem ahol mocorgást észleltem. Az idegen még mindig kiütve feküdt, de valószínűleg valami rossz álom gyötörhette. Közelebb húzódtam hozzá, majd fejét finoman ölembe húztam, hátha így kényelmesebb lesz neki. Bár nem tudom miért érdekel engem mi van vele?  Sajgott a fejem és mivel nem akartam a fickót ájultan magára hagyni,így gondoltam pihenek kicsit Fejemet a falnak döntve ülő helyzetben aludtam el.

Fel emelkedtem a földtől, lebegve tártam szét karjaimat. Könnyűnek éreztem magam, majdnemhogy súlytalannak. Ő megfordult. Mentazöld haja meglibbent ahogy közelebb lépett hozzám. Barna íriszeiben zöld szikrák villantak, amitől egész lénye szinte földöntúlinak hatott. Tekintetünk egybeforrt, én pedig úgy éreztem hogy meg remegett a világ!

Levegő után kapkodva ébredtem fel. Tekintetem egyből a fickót kereste, de legnagyobb meglepetésemre nem feküdt már az ölemben. A falat tapogatva araszolgatott, teljesen egy vak férfi hatását keltve.Épp egy falra akasztott fáklya alatt állt, így jobban meg tudtam figyelni. Kék farmer és egy fekete kapucnis pulcsi volt rajta. Nem volt túl magas de nálam mindenképpen magasabb. Meleg barna haj és ahogy fejét oldalra fordította láthattam szinte virító hófehér bőrét. Észre vehette hogy fel ébredtem, mert hirtelen felém fordult, majd pár lépéssel mellettem termett. Felém nyújtotta kezét de legutóbbiból okulva nem mertem meg fogni, inkább magam álltam fel.
-Nem harapok! - mondta össze húzott szemöldökkel. Éreztem ahogy elvörösödtem, így inkább elfordultam. Mérgesen konstatáltam ahogy a testem reagált a hangjára. Kellemes borzongás futott végig rajtam ahogy meg hallottam kissé rekedtesen mély hangját.
-Hol vagyunk? - Kérdeztem inkább figyelmen kívül hagyva előbbi kijelentését. Felvont szemöldökkel nézett rám.
-Mindent én sem tudhatok! - kaptam válaszul .
-És mi az amit tudsz? - biztos hogy tudni akarom? Ijedten haraptam be alsóajkam, mikor elém állt. Csak egy lépés választott el tőle, én pedig önkéntelenül hátrálni kezdtem, míg hátammal meg nem éreztem a falat. Végig tartotta a távolságot, nem nagyon zavartatva magát attól hogy én próbálok kitérni,majd kezeivel a falnak támaszkodott közrefogva fejem,elzárva előlem a menekülés útját.
-Talán félsz tőlem? -mormogta fogva tartva tekintetemet.Nyelnem kellett egyett.-Azt sem tudom ki vagy!-Próbáltam nyugodt hangon válaszolni,kissebb nagyobb sikerrel.Halkan nevetett fel,szemei különös fénnyel ragyogtak közben. -Yoongi.Min Yoongi!-meglepetten pislogtam rá.-De Neked csak Suga!-Mint vad a prédára,úgy nézett rám amitől én kissé jobban összehúztam magam.-No és benned kit tisztelhetek? 
-Kim NaRin. - Meglepetten lökte el magát a faltól. Úgy meredt rám mint aki most lát először. 
-Miért kisértesz álmaimban?
-Ezt én is kérdezhetném tőled! - motyogtam. Szótlanul méregettük egymást egy darabig. Ő szólalt meg először.
-Ennek így semmi értelme.Sosem láttuk egymást, nem tudtunk egymás létezéséről, akkor mégis miért, hogyan?-Zavartan túrt hajába én pedig már ettől a kis mozdulatától is légszomjat kaptam. Meg billentett fejjel nézett rám, szájai enyhén el nyíltak egymástól, nekem pedig a látványtól hirtelen melegem lett. El kellett fordulnom, mielőtt még nyálcsorgatva bámulni kezdem. Mint valami tinipicsa... mintha sosem lett volna dolgom férfival. De ez valahogy mégis annyira más. De mitől?
-Khm.. hallod egyáltalán amit mondok? - Zavartan pillogtam rá.
-Tessék?
-Fasza, nem elég hogy be vagyunk ide zárva, még egy sükettel is össze akadtam.
-Már megbocsáss, de nem én voltam az aki ide akart kerülni. Ide hoztál és még Te vagy meg sértődve! - Mekkora egy arrogáns alak, kúrvafaszom!
-Hozott a gyászos bánat! Nem tudok teleportálni.
-Akkor mi történt, nagyokos?
-Lia történt, nebáncsvirág kisasszony!
-Nem vagyo... Mi, Lia? - Itt megint meg akadtunk.
-Na jó, gondolkozzunk. Jussunk innen ki. Minél hamarabb, ha lehetne! - Újra a falat lesegette.
-Miért nem nyitol átjárót? - Rám nézett egy mi a fasz? tekintettel én pedig el röhögtem magam. Persze, ennek még az sem megy.
-Mi lenne ha végig tapogatnád a falat? - Kérdezte gúnyosan felvont szemöldökkel. Ez direkt húzza az agyam?Kajánul el vigyorodtam. Végül is nincs ajtó, tehát titkos átjárónak kell lenni valahol. Nekem pedig ezzel a puffanccsal ellentétben van egy olyan képességem, hogy látok, érzek olyan dolgokat is, amit más nem. Bár ezt már elég rég hasznosítottam. Felemelt fejjel a falhoz sétáltam és rátettem a kezem. Erősen koncentráltam, fókuszálva a falra. Egy idő után halványan derengő fény  illant majd recsegve ropogva kezdett el a falból egy ajtó kibontakozni. Majd hirtelen meg állt a mozgás. Suga szempillantás alatt ugrott oda, de az ajtó meg sem mozdult.
-Mostmegg mia...?
-Mik ezek a jelek rajta? - kérdeztem mellé lépve. Le emelt a falról egy fáklyát, majd közelebb hajolva vizslatni kezdtük.
-Valami ősi rúnák lehetnek. - Sóhajtott morcosan.
-Meg tudod őket fejteni? - bizonytalanul rázta meg a fejét. Tanácstalanul bámultuk az ajtót.
-Nos, úgy néz ki, még egy darabig kettecskén leszünk! - Billentette oldalra fejét, enyhén megnyalva alsó ajkát. Elvörösödve léptem távolabb tőle. Ez a fickó kikészít.