Pajzs[BTS ff] (Befejezett)

23.rész

NaRin szemszöge :

Tipikus antikvárium! Telis-tele csodákkal. Gyönyörű!
Még az illatát is imádtam! Az a sok csillár, egytől egyig mind antik darab! Egy pillanatra mintha vissza repültem volna az időben.
Szinte láttam a hatalmas tánctermeket a ragyogó csillárokkal.
Éreztem a japán füstölők illatát, a nyári éjszakákban.
És azok a kínai vázák. Nem győztem forgolódni, gyönyörködni.
-Ne felejtsd el, miért jöttünk! - Szólt rám Suga, de én csak bárgyún vigyorogtam.
Meg láttam egy 17-ik századbeli ruhát, amin mosolyognom kellett. Ugyanilyenem volt nekem is. Persze az jobb állapotban volt .
-Segíthetek? - Bukkant fel hirtelen egy szőke, negyvenes éveiben járó szemüveges nő.
-Tulajdonképpen igen! - Szólalt meg Suga tökéletes angolsággal. Ahogy tátott szájjal rá néztem csak el mosolyodott. - Jó napot hölgyem . - Hajolt meg illedelmesen.
-Az a helyzet, hogy ennek a szép hölgynek szeretnék valami különleges gyűrűt. És hát a különleges dolgok nem a plázákban találhatók, nincs igazam?-Olyan meg nyerően mosolygott, hogy a nő épp csak el nem olvadt.
- Ó, hát azt hiszem, ezen könnyen segíthetünk! - Lelkendezett. Ó anyám, ez jó sokba fog nekem fájni.
Elő szedett néhány szép darabot, de egysem az én gyűrűm.
-Nagyon szépek, de...
-Biztosan van ennél különlegesebb is! - Vágott a szavamba Yoongi.
A nő el gondolkodott, majd hirtelen nevetni kezdett.
-Ami azt illeti. Majdnem el is felejtettem, van egy... itt kell lennie valahol... ááh, meg is van. - Boldog vigyorral tolt elénk egy kis dobozt.
-Elég régóta itt van, senkinek nem kell. - Tolta Yoongi elé a dobozt.
Kalibrya hirtelen izzani kezdett, alig bírtam elrejteni a nő elől, Yoongi viszont észre vette.
-Meg nézhetem? - Kérdezte egy száz vattos mosolyt villantva a nőre. Jéé, ez ilyet is tud?
A nő fel nyitotta a doboz tetejét, majd elénk tolta. Elakadt lélegzettel bámultam a gyűrűt.
-El visszük!-Jelentette ki Yoongi.
-Fel sem próbálja a hölgy kezére?
-Nem szükséges, ez az igazi!
-Rendben,ön tudja! - Furcsálkodó arccal nézte Yoongit, de végül inkább csak vissza rakta a gyűrűt a dobozba!
Le fagyva pislogtam amikor Yoongi a kabátja belső zsebéből egy köteg pénzt vett elő, majd ki fizette a gyűrűt.
-Nagyon szépen köszönjük! További szép napot hölgyem!
-Önöknek is!
-Viszlát! - Motyogtam én is.
Vissza fele is busszal mentünk. De most nem volt kedvem az embereket figyelni. Yoongi mellettem ült, végig a kezemet fogva. Nem beszéltünk, nem volt szükség szavakra, csak néztünk egymás szemébe.
Be lépve a hotel szobába le vágódtam az ágyra. Teyeon még mindíg aludt. Hobi mellette pihent, csendben beszélgetve a mellette a földön törökülésben ülő Jinnel.
A többiek viszont sehol sem voltak.
Be érve fel kapták a fejüket.
-Többiek? - Kérdeztük.
-Itt vagyunk! - Vágódott ki az ajtó, amin szinte be estek a fiúk.
-Meg van? - Ugrott oda Jin izgatottan.
-Igen!
Yoongi elő vette felsője belső zsebéből és ki nyititta a dobozt . Egy pillanatig el gondolkodva bámulta, majd el vigyorodott és hirtelen ötlettől vezérelve féltérdre vetette magát előttem.
-Kim NaRin-mondta fülig érő szájjal - megtisztelnél, ha felvennéd a gyűrűt és... megmentenéd a haverjaim szaros seggét!
A végét alíg értettem, annyira nevetett .
-Nyaa! - méltatlankodott Jungkook. Jimin egy párnát vágott hozzá. A többiek egymás szavába vágva méltatlankodtak.
-Bolond! - Nevettem én is, majd a gyűrűért nyúltam.
De képtelen voltam ki venni a dobozból annyira remegett a kezem .
-Héé! - Ugrott fel Yoongi.
-Mi az? - Termett mellettem Jin.
-Csak félek.
-Mitől? - Jött Hopika kérdése.
-Attól hogy el bukik ! - mindenki meglepetten nézett Tae-ra.
-Pedig, itt Te vagy a legerősebb. Csak hinned kell magadban.
Ámulva néztem őt.
-Nem mellesleg a félisteneid vigyáznak rád! - Kacsintott nekem.
-Félistenek? - Kérdezte Yoongi, mire a többiek el nevették magukat.
-Mikor először találkoztunk, azt hitte valami félistenségek vagyunk.
-Ó. - Hangja kissé szomorkás volt.
-Hmm, ha tudnád mik járnak a fejében veled kapcsolatban,-Mutatott Yoongira, mire én próbáltam őt lökdösni-nem lennél ilyen letört.
-Mi? - Szólt Yoongi.
-Mi? - ez én voltam.
-Mi? - Jin levegőért kapkodva.
-Mi? - a többiek.
-Mi folyik itt? - Teyeon most ült fel az ágyon. Egy emberként kaptuk rá a tekintetünket.
Le kászálódott az ágyról, majd kissé megszeppenve hozzám bújt. Olyan mint valami elveszett kis cica.
Mindenki elcsendesedett. Ahogy végig néztem rajtuk, Hoseok arcán meg lepődtem. Minden érzelmet le lehetett olvasni róla.
Úgy bámult a lányra, mint valami angyalra. Meg mosolyogtam őt, mire Tae is felnevetett. Egy pillanatra össze akadt a tekintetünk.
-Meg van amiért jöttünk? - Kérdezte Teyeon. Bólintottam.
-Hát akkor -suttogtam-Yoongi pedig tenyerembe adta gyűrűmet. - Most vagy soha.
Körbe vettek, én pedig idegességemet le győzve ujjamra húztam a gyűrűmet.