Pajzs[BTS ff] (Befejezett)

6.rész

Csak állt ott mozdulatlanul, egy szó nélkül. - Évezredek óta kereslek! - Hallom a hangját a fejemben. Beleborzongok ahogy hirtelen rám eemeli tekintetét és én teljesen elveszek a mentazöld szemeiben...

Felnyitom szemem. Ahogy szét nézek a szobában realizálódik bennem hogy hol vagyok. Vissza gondolok az előző nap eseményeire és önkéntelenül is mosolyognom kell. Bár még mindíg nem emlékszem a multamra, talán most először nem érzem a helyzetemet kilátástalannak. Azt már tudom hogy Jin a bátyám és a srácok Yankari harcosok. Népünk védelmező harcosai. Ők halhatatlanok, különleges képességekkel születnek,ami igazán különlegessé teszi őket. Már alíg várom hogy még jobban megismerhessem a képességeiket, na meg őket is. Izgatottan pattantam ki az ágyból, amilyen gyorsan csak tudtam el készülődtem és már robogtam is le a nappaliba ahol a fiuk hangját hallottam.
-Nana, csak nyugodj meg, szép sorban meg ismersz mindnyájunkat, most inkább reggelizzél.-Szólt habfiú mély baritonján amitől mosolyognom kellett.
-Hé, ez nem ér Habfiú, ne turkálj az agyamba. - Nevettem rá, vállába bokszolva.
-Jó reggelt. - Köszöntem illedelmesen meg hajolva.
-Jó reggelt Noona! - Köszöntek kórusban.
-Jól aludtál? - Kérdezte Jin felállva helyéről. Bólintottam, majd mikor mellém ért boldogan bujtam ölelő karjaiba.
-Semmit sem változtál - motyogott bele a hajamba- ugyanolyan bújós vagy mint régen.
Le ültünk reggelizni majd magamra vállaltam a mosogatást, közben hallgattam ahogy a fiuk beszélgetnek.
-Jin, rendbe fognak jönni? - hallottam hirtelen Jimin hangját. Igen, tüzescsóka rendes neve Jimin.
-Huhh, nagyon remélem. Bár tőle tartottam úgy látszik Lia mégis gyorsabban gyógyul, de Yoongi... nem értem mi van vele. Csak felszíni sérülései vannak, mégsem tér magához, és mintha lázálmai lennének. Olyan mintha valami varázslat tartaná fogva .. nem is tudom.Abban bízom hogy Lia magához tér és tud valami kézzelfogható információval szolgálni.
-Ne aggódjatok-szólt Namjoon, szeles fazon😉, - Suga mindig vissza tért és mindig lábra állt. Ő a legerősebb közülünk, most is helyre fog jönni.
-Az a baj-veszi át a szót Taehyung, másnéven habfiú-hogy valamiért nem látok a fejébe. Csak akkor ha ő is keres.
-Kiről beszélgettek? - Kérdeztem kiváncsian, mikor végeztem és Jin mellé ültem.
-Suga, azaz Yoongi, olyan mint mi. Mármint halhatatlan. De nem tudjuk hogy egyébként ő mi. - Fogott bele Jin. - Nem Yankari harcos, nincs különleges ereje, képességei, de az tény hogy harcban mindenkit leköröz. Még Kook-ot is. És kivételes stratéga. De ennyi amit tudunk. Én mégis valamiért úgy érzem hogy ő több ennél, csak valamiért el nyomja magában a valódi énjét...Akkor találkoztam vele, mikor apánk meg akart ölni minket. De a származását, szüleit nem ismeri. A nevelő anyja egy erdőben talált rá csecsemő korában, de őt meg ölték, így Suga magára maradt. - Sóhajtva nézett az emeletre ahonnan valami mocorgást hallottunk. - Megyek, Lia biztos megébredt-mondta majd sietve el vonult.

Egy idő után vissza tért majd újra beszélgetni kezdtünk. Észre sem vettük hogy közben be esteledett. Csak akkor kaptuk fel a fejünket mikor valaki elénk lépett. Úgy ugrottam fel mintha parázson ültem volna eddig és meg babonázva néztem az előttem álló férfit. Bár a haja és a szeme nem mentazöld mint álmaimban, de mégis. Ő AZ. Teljes élő valójában. Úgy mered rám mint aki szellemeket látott. - Évezredek óta kereslek! - Mondja, én pedig beleremegek a hangjába. Pont mint álmomban. Majd szorosan elém lép, és mint aki mindig ezt teszi, felemeli a kezét és hozzá érinti arcomhoz. Ebben a pillanatban pedig el szabadul a pokol!