Pajzs[BTS ff] (Befejezett)

22.rész

NaRin szemszöge :

Jimin lépte át először az átjárót, erősen szorítva magához Tae-t. Suga marad utoljára, bevárva Namjoot, majd mikor már ők is átértek, Nam bezárta azt.
-Rin! - Jin karjai szorosan fonódtak körém, én pedig boldogan bujtam karjaiba.
-Hiányoztál! - Motyogtam a vállába.
-Mostmár itt vagyok, semmi baj. - Kicsit el tolt magától, majd el mosolyodott. - A hajad!
-Mi van vele?
-Majdnem az egész rózsaszín! - Neveti.
-Mi ez a hely? - Szól közbe Teyeon.
-London! - Válaszol helyette Suga. El gondolkodom.
-Van itt egy hotel, ott meg szállhatunk. Nem egy luxus, de ilyen ki nézettel nem mászkálhattok az utcán. - Le kapom hátamról a batyumat, majd a palástomat levéve a bele gyömöszölöm. Yoongi is így tesz. Alattuk még a farmer pulcsi kombót viseljük. A többieknek ez már problémás.
A hotel nincs messze, tudom, mert elég sokszor jártam már erre. Igaz annak már vagy húsz éve...
Tae ugyan már magához tért, de még mindig nincs jól.
A hotelban sajnos csak egy szoba van, de azért ki vesszük. Ennyiőnknek persze plusz pénzt kellett adni. Még jó, hogy nem szórtam el a bankkártyámat. Kár lett volna. Abból a pénzből ami rajta van, egy átlag ember munka nélkül is ki húzná élete végéig.
Egy nagy francia ágy van benne a szobában. Teyeon óvatosan ül rá, miközben vigyorra szalad a szája.
-Yoongi... - Jimin oldalra hajtott fejjel szemléli barátját. - A hajaddal mi lett?
-Én az arcára vagyok inkább kiváncsi.Mi az a vágás rajta? - Kérdezi Namjoon, aki Tae mellett üldögél, a fiú kezeit markolászva.
-Hm... Jó kérdés. - Mormogja Suga. Tekintetét végig rajtam tartja, én pedig érzem ahogy egyre nő a zavarodottságom. Biztos jó vörös lehet a fejem.
-Meg mentett! - Mondom inkább én. Úgy néz ki, most nem valami bőbeszédű. - Fejvadászok támadtak ránk, Suga pedig meg védett.
-Te pedig meg mentettél! - Monda, enyhén rekedtes hangin. Még mindig csak engem néz.
-Khm.. Azt hiszem én megyek, meg keresem a gyűrűt.
-Hogy mi? - Kapják fel a fejüket.
-Elvileg a Big Ben-él van.
-Honnan tudod? - kérdezte Jin éles hangon .
-Hát öhm.. Hyun gömbjéből? - Húzom össze a nyakam. Kínos!
-Hogy a francba került hozzád a gömb, Kim NaRin? - Tornyosul fölém, én pedig újra gyereknek érzem magam. Nem mászkálhatsz csak úgy ki egyedül Kim NaRin. Ne feleselj nekem Kim NaRin. Hogy a francba került hozzád a gömb Kim NaRin?
Nos igen, kicsi koromban is el vittem egyszer. Csak akkor még nem tudtam mi célt szolgál, egyszerűen csak tetszettek a benne ugráló képek. És akkor be ugrott valami.
-Jesszusom! - Kaptam a számhoz.
-Mi az, mi van? - Hajolt hozzám idegesen Jin, de én Sugára vezettem tekintetem, mire mind oda néztek.
-Most mi van? - Hőkölt hátra meg szeppenten.
-Jin! - Kaptam vissza arcára szemem. - Emlékszel, mikor egyszer kis koromban lenyúltam a gömböt?
-Ja, nem kis munkámba telt, vissza csempészni.-Morogja.
-Láttam benne Yoongi-t. Akkor még nem értettem, ott is ilyen volt a haja. És az álmaim, ahol színtén ezzel a hajjal láttam.
  Mind őt bámultuk. Időközben fel kontyolta a haját, de a pánt a homlokán meg maradt.
Izgatottan nyaltam meg a számat , ahogy végig pásztáztam tekintetemmel arcán. Hihetetlenül izgatónak találtam. A sebhelyétől pedig egyenesen begerjedtem. Zavartan kaptam el a szemem.
-Hna jó, ez azért fura! - Mutatott ránk Suga.
-Megyek. - pattantam fel.
-Veled megyek. - Lépett hozzám. - Ti pedig szépen itt maradtok! - Láttam az arcukon hogy ellenkezni sem mernek. Teyeon pedig már rég az igazak álmát alussza. Ki ez Te?
-Még én sem? - nyafogta Villámnyuszi. Olyan édesen biggyesztette a száját, hogy muszáj volt oda lépnem egy ölelésre. Hálásan simult, mint egy édes kis gyerek.
-Most nem lehet. - kócoltam meg a haját.
-Jajj, nyuszim. - Lépett hozzá Jimin, majd finom csókot lehelt a szájára.
-Yoongi vigyázni fog rá. Ahogy eddig is!
-Ajánlom is. - Motyogta a kis harcivillámnyuszi!
  Ahogy ki értünk a járdára Suga el kapta a kezem és villámgyorsan magához rántott. Vadul csapott ajkaimra, én pedig ugyanolyan hévvel viszonoztam azt. Tagadhatatlan hogy megőrjít. Szinte hozzám sem kell érnie, hogy a vérem száguldozni kezdjen. Égtem a vágytól ahogy karjaiba simultam. Mikor el engedett utána kaptam, mert különben a földön kötök ki. Teljesen elgyengültem a csókjától.
-Figyelj, én nem igazán vágom, mi van velünk. - Kezdett bele, mélyen enyémbe fúrva tekintetét. - Mert hazudnék ha azt mondanám nem volt nővel dolgom, de ez... ez amit irántad érzek.
Zavartan enged el, kissé oldalra állva, elenged néhány járókelőt.
-Én... - hirtelen mozdul, elkapva a vállam, a mögöttem lévő keritésnek dönt-...én már képtelen lennék létezni nélküled.
  Szájtátva bámulom. Mi lett most ezzel a pasival? Idegesen megnyalom kiszáradni készülő ajkaimat, ő pedig el ködösült tekintettel veti ujra enyémekre puha párnácskáit. Levegőért kapkodva válunk szét, de csak alíg pár milliméteres távolságra van ajka az enyémtől.
-Akarlak! Mindennél jobban! - Súgja, lehelete számra csapódik, ajkai beszéd közben súrolják az enyémet.
-Örökre magamnak akarlak!
  Vad borzongás futott keresztül rajtam , felsőjébe markoltam, úgy tapadtam ajkára. Vágytam rá. A csókjára, az érintésére. Azt akartam hogy a magáévá tegyen. Igen, ebben e felhevült állapotban talán még azt is hagytam volna, hogy itt az utcán másszon rám.
  De ő el húzódott . Nehezen vette a levegőt, szemeiben vágy tükröződött.
-Mennünk kell! - Morogta, majd meg fogta a kezem. Meglepődtem, mikor észre vettem, hogy célirányosan megyünk. Be álltunk egy busz megállóba, majd a másodiknak érkező buszra szálltunk. Laza mozdulattal szedett elő a zsebéből pénzt. A busz közepébe terelt, ahol még volt egy hely. Oda le ültetett, ő pedig meg állt mellettem. Az egyik kezével a kapaszkodót, másikkal az én kezemet fogta. Ahogy körbe néztem, láttam hogy mindenki minket figyel. Valószinüleg nem kis feltünést kelthettünk. Főleg a fiatal lányok fugyelgették Yoongi-t érdeklődve.
  Mosolyognom kellett, főleg miután Yoongi viszont végig az én arcomat fürkészte.
-Gyere- szoritott rá ujaimra. Még mindig a kezem fogva megnyomta a leszállásjelzőt, mikor pedig mellé álltam lehajolt, csókot lehelve számra. Éreztem ahogy bele pirulok, de ebben a pillanatban talán én voltam a leg boldogabb a világon.
Ahogy le szálltunk, egyből a toronyhoz vettük az irányt. Mikor oda értünk, én mégis meg torpantam.
-Mi az? Baj van? - Aggodalmasan vizslatta arcom, de én csak a fejemet ráztam. Nem tudtam miért. Valami vezérelt. Csakhogy nem a toronyba . El engedtem a kezét és szinte transzba esve indultam neki,nem is figyelve hogy épp az úton akarok átkelni.
-Meg őrültél? - Hallottam a hangját valahonnan a hátam mögül. Rám dudáltak, néhányan rám kiabáltak az autóikból.
-RIN! - Ekkor meg éreztem ahogy elkapja a kezem, majd amilyen gyorsan csak tud át vezet a túloldalra. Közben jobbra balra integet el nézést kérve.
-Te teljesen meg bolondultál! - Fordít szembe magával, már a járdán állva.
-El is csapahattak volna.
-Bocsánat! - Nyögöm kábán, de még mindíg érzem a fejemben a kábulatot.
-Mi va... - Már nem foglalkozom vele. Figyelmemet teljesen leköti egy kis üzlet kirakata. Susan régiségboltja jelzi a felirat.
Itt van! - Mondom halkan.