Pajzs[BTS ff] (Befejezett)

37.rész

Írói szemszög :

  Jungkook ötlete, miszerint a személyzeti járatokon menjenek, bevált.
  Akadálytalanul ki jutottak, majd meg közelítették az északi oldalon lévő kijáratot, ahol Sehun emberei vártak rájuk.
   Volt ugyan egy kis fogadó bizottság, de simán át vágták magukat rajtuk(szó szerint).
  Sehun és emberei, már előre megtisztogatták a terepet.
-Hanyan vagytok? - Kérdezte Jin gondterhelten.
-Harmincegy! - jött a válasz.
Sehun, magas, fekete hajú, komoly tekintetű harcos volt.
  Tekintélyt parancsolóan állt emberei élén. Jin ezért is kedvelte őt annyira.
  Egy nap majd a legjobb mester válhat belőle.
  Jimin újra elővette tájékozódó képességét, majd a csapat az irányitása alatt, elindult a király várához.
-Azt kell mondanom, most azért izgulok! - Szólalt meg Yugyeom. - Rég gyűltünk ennyien össze. Jó érzés.
  Mindnyájan fel nevettek.
-Az a helyzet, hogy én is! - Bólintott Sehun komoly arccal. - Mindig mindent elbaszol. Hm.. vajon most is?
  Még nagyobb nevetés.
-Aigo! - Sóhajtott Yugyeom, mire Sehun végre megengedett egy halvány mosolyt.
  Be jutottak. Túlságosan is könnyen.
-Most mondjam azt, hogy ez gyanús? - sóhajtott gondterhelten Hoseok.
-Mindenki bennt van, aki számít! - bólintott Teyeon is.
-Akkor köszöntsük őket illendően! - tette Sobin húga vállaira kezét. - Igérj meg valamit! - mondta komolyan.
-Mit? - Kérdezte Teyeon meglepetten.
-Csak maradj életben. Lehet... lehet nem vagyok tökéletes bátyj, de tiszta szívből szeretlek.
  A lány meghatottan bólintott.
-Én is szeretlek! Maradj... maradj Te is életben!

  NaRin könnyekkel a szemében nézett szét.
Rég volt már itt, nagyon rég.
  A vár belső udvaráról ki vezetett az út, egy nagy tisztásra.
  Sokat játszott itt kis korában.
A vár melletti rész tiszta, elszórtan néhány nagyobb fával. Odébb pedig kezdődik a Sziklás.
  Micsoda frappáns név egy hegynek. Hatalmas nagy terület volt ez.
  A harcosok gyanakodva nézelődtek, amikor hirtelen a semmiből egy robbanás hallatszott, ami által egy üvegfalu labirintus alakult ki, szét választva a harcosokat .
  Mindenhonnan a társaikat szólítgató kiáltások hangzottak.
  Egyedül Teyeon nem rekedt a labirintusban.
  Ő a tisztásra érkezésükkor a sziklák közé vetette magát.
  Most onnan nézett meglepetten bennrekedt barátaira.
  Tétován megindult, tekintete meg állapodott Hobin, aki Sobinnal és Hannal kereste a kiutat.
  Hobi fejet rázva jelezte, hogy maradjon ott.
  Sobin az ismerős kézjelekkel adta tudtára, hogy rejtőzzön el, egyelőre ne fedje fel magát.
  Nem messze tőlük Yoongi, Narin, Jimin és Jungkook figyelte ahogy a lány a sziklák közé veti magát.
  Jimin meg könnyebbülten sóhajtott, mikor a lány eltűnt a szemük elől.
-Nem lesz gond! - Szólalt meg Yoongi.

---

Ha vissza mehetne az időben, akkor vajon tudna változtatni?
  Lehet.
  Lehet nem itt tartanának, nem ellenségek lennének!
  Lehet.
   Lehet semmit nem tehetne.
Lélegzet visszafojtva várták a támadást.
  Tekintete Namjoonra tévedt, aki a fal túloldalán rekedt.  Yugyeom vállára tette kezét.
-Nyugodj meg Tae. Nem lesz baja.
-Nem tudok meg nyugodni! - Kiáltott feszülten.
  Namjoon fejét rázva figyelt. Hallotta gondolatait, ahogy nyugalomra intette.
  Mély levegőt véve nézett körbe.
Ekkor látta meg, ahogy Jin dühösen öklözte a labirintus falát, de az nem adta meg magát az őserőnek sem.
  Csak Lia állt nyugodtan, mozdulatlanul.
  Szemeit végig NaRin alakján tartotta.
  Tudta, hogy el jött az idő. A fény őrzője végre ki tárja igaz valóját, erejét.
  Vagy el bukik, de akkor a sötétség többé nem ütközik akadályba!
  A két lány tekintete egybe kapcsolódott.
  Az őrző öntudatlanul kapcsolódott össze mágusával, a mágus pedig magába szívta azt az erőt, amit az őrző tudtán kívül árasztott felé.
  Puszta szeretet volt ez, örök és meg másíthatatlan, amitől Lia úgy érezte, hogy belülről feszíti szét az energia!

---

Az ellenséges harcosok egyenként szivárogtak a labirintus falai közé!
  Jin ökölbe szorított kezekkel nézett végig társai arcán.
-El jön a nap, - szólt hangosan-mikor a halál elragad minket! DE NEM MA!
- NEM MA! - visszhangozták hűséges harcosai, elővéve szablyáikat, várva az ellent.
-Nem ma! - Suttogta maga elé Yoongi, megfogva szerelme kezét!