Pajzs[BTS ff] (Befejezett)

16.rész

NaRin szemszöge :

-Seo, nézd, ugye milyen szép?
-Te vagy szép, csillagom.
-Mondd csak, figyelsz Te rám? - Belenézek mélybarna szemeibe. Alíg tíz éves, de olyan okos.
-Szeretlek Seo.
-Én is, csillagom. - Mosolygok rá, magamhoz ölelem apró kis testét.

Folyamatosan emlékképek ostoroznak. Látom azokat akik az el múlt 2400 évben fontosak voltak nekem. De Yora sokszor vissza tér álmaimban,ő igazán fontos volt számomra. Csecsemőként találtam rá, magamhoz vettem és fel neveltem. Ő volt az egyetlen aki mellett ott voltam élete végéig. Egyedül ő tudta azt hogy nem öregszem, és meg oldottuk hogy végig együtt maradhassunk, annak ellenére hogy ezzel sok veszélyt vettünk a nyakunkba.De ő vállalt értem minden veszélyt.
Ki nyitottam a szemem. Még nagyon korán lehetett, hisz alig világosodott odakint. Meg fordultam az ágyban, és a másik ágyon fekvő férfira esett a pillantásom. Az arca nyugodt volt, de a szeme néha meg-meg rebbent álmában. Töprengve néztem hófehér bőrét, rózsaszín ajkait. Vele miért álmodtam? Hisz előtte még sosem láttam. Ez egy relytély, ami engem nagyon bosszant, de a végére fogok járni. Nagyot sóhalytva másztam ki az ágyból. Elegem van a csapongó, kusza álmaimból és emlékeimből. Inkább csak emlékek nélkül lenne jó lenni. Az asztalra esett a pillantásom. A gömb. Mi lenne ha bele néznék. Óvatosan ki húztam a keskeny asztal melletti egyetlen széket, majd be ültem a gömbbel szemben. Erősen koncentráltam hogy a gondolataim ne ugráljanak. Nem is mertem remélni hogy bármi történni fog, ezért meglepődtem mikor halványan fényleni kezdett, majd a Londoni Big Ben-t láttam meg benne. A kép ugrott egyet és a gyűrűm villant fel. Feszülten hajoltam közelebb, izgatottan meg nyalva ajkaimat. Ekkor hatalmas füst gomolyag kezdte belepni a gömböt, majd egy hirtelen erős fény csapott ki a gömbből. Az
ijedtségtől hátra rándultam, mire a szék meg billent én pedig egy halk sikoly kíséretében hanyatt csapódtam. Nyöszörögve másztam arrébb, mikor Suga hangjára figyeltem fel. Az ágy aszélére húzódva, álmosan pislogott le rám.
-Talán keresel valamit?
-Az önérzetemet?
-Jó, de miért az ágy alatt.
-Mert oda gurult. - Meglepetten lesett rám, haja kócosan kógott szemébe, ajkai kissé el nyíltak egymástól. Az ablakon beszökő nap fénye bevilágitotta hófehér bőrét én pedig száj tátva figyeltem . Hogy lehet valaki ennyire.. tökéletes? Zavarodottan fordultam el, azon gondolkodva hogy meg kéne mozdulni. De mielőtt meg tehettem volna,Suga egy lendülettel mellettem termett ádáz vigyorral az arcán. Igyekeztem elhúzódni, de elkapta a derekam és nem törődve a méltatlankodásommal térdem alá nyúlt és fel vett a földről. Azt gondoltam hogy majd le tesz, ehelyett csak tartott a kezeiben és homlok ráncolva bámult rám. Zavartan babráltam a blúzom aljával, az istenért sem néztem volna rá. Szinte bele bódultam az illatába, a testem pedig finoman meg remegett ahogy meg éreztem az arcomba csapódó lélegzetét.
-Rin? - Meg ráztam a fejem. Nem mertem rá nézni. Olyan gyors ütemben dobogott a szívem hogy azt hittem még a szomszédos szobában is hallják. Zúgott a fülem, el nyomva minden külső hangot. Öntudatlanul emeltem fel fejemet, aminek folytán szinte össze értek ajkaink. Visszatartott lélegzettel vártam az elkerülhetetlent.
Finoman hajolt ajkaimra, lágyan puhatolózva, majd mivel nem ütközött ellenállásba merészebben tapadt rám, nyelve hegyével lágyan megcirógatva alsó ajkam. Készségesen nyitottam szét ajkaimat, nem foglakozva a következményekkel. Számomra teljesen megszűnt a külvilág, már semmi sem számított. Semmi csak a férfi, aki olyan hévvel csókolt hogy félő volt lassan az őrületbe kerget vele. Levegő hiányában váltunk szét. Mámor ittasan döntötte homlokát az enyémre.
-Indulnunk kéne. - Suttogtam, mert nem akartam még kikerülni az öleléséből, ugyanakkor zavart az amit érzek , ezért inkább menekülőre fogtam . Ez a kettőség pedig még jobban össze zavart és meg rémitett.

Yoongi szemszöge :

Vissza vonulót fújt, de nem tudtam érte haragudni. Még saját magamnak is váratlan és gyors volt mindaz ami történt. Nem tudnám mivel magyarázni a helyzetet. Olyan sokáig kerestem őt, világról világra járva és most hogy itt van mégis minden olyan zavaros, meg ijedtem tőle.Tapasztalatlan kölyöknek érzem magam! Nem tudom mit érzek, miért vagyok olyan amilyen. Nem akarom áltatni magam, biztosan nem én vagyok számára a tökéletes. Én nem Lune vagyok. És mégis. Arra vágyom, hogy minél tovább lehessek vele. Érezzem az illatát a... száját. Teljesen letaglózott az érzés amit a csókja ki váltott belőlem. És most hogy meg ízleltem még többet akartam belőle!