Ahfé I. - A hold fénye

I. Törlesztés

A    T I S Z T Á T A L A N
(Olívia szemszöge)

~

A tűzvihar után 505-ben,
Gardalena

~

A napsugarak a pipacsok színeire festették a horizontot, melynek színe áttorkolt a tiszta víz és az ég keverékének festékébe, mely befedte az egész mennyboltozatot. Lent, a kikötőnél a fröcskölő hullámok szirmai nyaldosták a kavicsos öblöt. Az élet már javában folyt a birtoktól távolabb eső városrészen. A mediterrán kőapartman egyik verandájáról álmodozva révedt a tengerre Olívia. A reggelség ellenére a közeli veteményes irányából leveli békák kuruttyolását hozta magával a gyengéd, langyos légmozgás, és néha bele-belekapott a sötét fürtökbe.

A lagúnát pásztázta, mely a tenger kékségében és a parti növények zöldjében hagyta időzni. Nézte a távolból kitüremkedő hegyek cukormázra hasonlító hókristályos, ködös fellegekkel összemosódott, gömbölyded csúcsait. Magába szívta a levegő párás sósságát, ami a közelben nyíló orgonák és rózsák illatáradatával kellemesen hatott.

Ahogy ráeszmélt arra, hogy már megint elmélázott, felemelte az eddig könyökén pihentetett állát, és ismét belekémlelt a szeronoszszkóp rézzel bevont üvegcsövébe. Már vagy tucatszorra a sötétség tárulkozott vidáman csillogó kökénykék szemei elé. A rózsaarany színeibe mártott henger túloldalára a tizenkét esztendős gyermek mindig azt várta, hogy megjelenjen előtte csak egyetlenegy képkocka az elfeledett múltban tanyázó énjének életéből. De megint semmi. Továbbra is a kémcsövet sasolva, óvatosan az erkély kőpárkányát kezdte tapogatni, ahol pár pillanat múltán rózsaszín kacsója rásimult a sűrű lemezekre bemélyedő, öreg rizike gombafüldugóira, melyeket gondosan rögzített a fülcimpáira. A gombafülesek jól kiszűrték még a természet ártatlan zörejeit is, így a sárgalábú sirályok sírása és az egyik vízvezetéken nászutazó galambpár búgó burokkolása is megszűnt létezni a kislány fülében.

Mintha elvesztette volna érzékszerveit, csak a sötétség űre burkolta be szemei világát. Ez a csend, ez a nyugalom tökéletes alkalom volt a befelé fordulásra, a belső fókuszra, mely az összpontosításra adott lehetőséget. Arra a vaskos, vagy százszor átböngészett használati utasításra sem volt már szüksége, hiszen már tudta, milyen technikákkal képes telepatikus úton kapcsolatba lépni az előző életével. Elméletileg.

Olívia el kezdett koncentrálni azokra az ősi szavakra, melyeket a zsíros porral bevont, nehéz faborítóval ellátott oktatókönyvből tanult.

Ásszí balam gvanna Elanndüssia yamb. Ve nen sanarwa balam.

Szemeit behunyva, fejében újra elismételte az ősi nyelvű dallamot.

Ásszí balam gvanna Elanndüssia yamb. Ve nen sanarwa balam.

Nem történt semmi. Újra megpróbálta, most már teljes nyugalomban.

Ásszí balam gvanna Elanndüssia yamb. Ve nen sanarwa balam.

A lány mellkasának rózsája egyenletesen vert, de a gondolatai üvöltöttek.

Ásszí balam gvanna Elanndüssia yamb. Ve nen sanarwa balam. Ásszí... Ásszí balam — mormolta magában összpontosítva.

A kicserepesedett, dús ajkain elkezdtek kiszűrődni az ősi szavak. Már nem csak fejben taglalta a mondatokat.

A sorokba teljesen beleveszve egyre hangosabban kántálta a szavakat.