1.Fejezet

537 38 5
                                    



Kislányként egy szebb jövőről álmodtam. Olyanról, amiben nincs könny, fájdalom és halál. Sírtam. Olyan sokszor sírtam, olyan erővel és fajdalommal, míg végül a kimerültségtől összeestem. És megéri küzdeni azért, amit egyszer úgy is elveszítünk? Az élet elmúlik. Minden perc megszűnik egyszer és nem fogunk emlékezni semmire. Nem lesz könny, öröm és nevetés se szerelem. Csak mi üresen és elhagyottan. Ezt mindenki kifelejti a történetből. A semmisség. A nulla gravitáció. Az űr. A gondtalan lebegés egy olyan helyen, amit még nem ismerünk. Az élet nem a boldogság hajszolásáról szól. Akkor mégis miről? Nem tudom gyerek vagyok. Erről szól az egész nem? Hogy megtanuljak élni. Találni valakit, akiért érdemes küzdeni. De nem felejthetem el honnan jöttem. A könnyek és fájdalom árnyékából származom, de az utam még rejtett. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy nem születünk jónak vagy rossznak. Választhatunk kik akarunk lenni. Legalábbis a szerencsések igen. Én csak hatalmas kínok árán lelhettem meg a boldogságot. Meg kellett tanulnom szeretni. Mert csak úgy lehet túlélni a földi poklot. Az életnek nevezett akármit. Ütések sorozata ért egészen eddig. Csapások sora és egyedül voltam. Magamban kellett szembe néznem a démonjaimmal, mert hiába van családod. Az életet neked kell élni.

Találkozásunk reményt ígért. Ő volt az, akiről álmodtam. Mintha az univerzum hozzá vezetett volna. Álmaimban pont olyan megtört és magányos volt mint én. Tudtam, hogy hasonlóak vagyunk, hogy egyek vagyunk. Szerettem volna elmondani neki, hogy ismerem. Ismerem a fájdalmát, a magányát. Ismerem őt magát. De nem lehetett, még nem. Nem zavarhatom össze. Láttam a szemében a gyanakvás lángját, ahogy rám pillantott. Nem oszthattam el a ködöt előtte. Ha megteszem eltaszít magától. Nem tudhatja, hogy belül egy szörnyeteg vagyok. Nem hagyhatom, hogy azt érezze, amit én. Vigyáznom kell rá. Istenem ez őrület, nem is ismerem ezt az embert és az életem adnám értre. Ez nagyon bizarr. Arra ocsúdok fel, hogy el akar menni. Nem hagyhatom. A kezéért nyúlok, hogy visszatartsam és akkor ismét bevillan egy kép. Újra érzem őt és ez megerősít abban, hogy kapcsolódunk egymáshoz.

És most mintha elölről kezdődne az egész rémálom. Hova lett a védelmező angyal? A támogató mentor? Az agyam csak egy dolgot mantráz: nem, nem, nem...

Az iskola előtt leparkol és kikapcsolja a gyújtást. Ha megpróbál egy beszélgetést vagy egy inspiráló beszédet kezdeni, akkor sikítani fogok.
- Csak próbáld ki, oké? - mondja - Nem kell szeretned, de ez még nem jelenti azt, hogy gyűlölni fogod.

Nem válaszoltam, a szemem az előttünk álló kocsi felé fordult. Ha kinyitja a száját, annyi a Porschénak.

"Egy nap. És, ha nem tetszik, inkább tanulunk otthon. De meg kell ígérned, hogy megpróbálod.

Bólintok. Ez katasztrófa lesz - senki sem akarja beszélni az őrültnek látszó új lánnyal, aki bolondot fog csinálni magából az órákon. Felesleges időpazarlás. Legalább Gar volt az, aki ebédem csomagolta, és nem Kory. Különleges ízlése lett mióta visszakapta az emlékeit. De meg tudom próbálni Dickért. Ez a legkevesebb, amit megtehetek.

- Ma délután felveszel?

- Igen, a sarkon várlak.

Újabb bólintás. Várom, hogy a csomó eltűnjön a torkomból. Egy sóhajtás után, mély lélegzetet veszek, és megragadom a táskám. Minden rendben lesz. Csak csendben meghúzom magam és az emberek észre sem vesznek. Amikor kiszállok a kocsiból az emberek bámulnak. Basszus, ennyit a tervről. Természetesen ezt a szörnyű, új, kibaszott Porschéjának köszönhetem- esik le-és visszafordulok hozzá, egyik kezemmel még mindig a fogantyún.

- Ígérd meg, hogy ott leszel.- suttogom halkan.

Dick mosolya lágy. Megértő. Bármely más nap ez zavarna, hogy ennyire gyengéd körülöttem. Mintha, egy teljesen másik Dick lenne, csak nekem. Bármely más nap, de nem ma, mert tudja, pontosan erre van szükségem. Lágy és támogató, és kibaszott kedves.

"Nincs máshol, ahol szívesebben lennék" - erősíti meg. És, mert annyira ismer, pontosan tudja, mit akarok hallani: "Megígérem, Rach."

Ígéret. Ismét. Ez nem akadályoz meg abban, hogy a szívem leessen a gyomromba, mikor elhajt. Egy nap. Egy napot meg tudok csinálni érte.

Ha tetszett csillagozz :)

Álmokon túlWhere stories live. Discover now