Álmokon túl

5.Fejezet

-Hé Rachel! - lengette meg a kezét előttem Carly- Itt vagy?

Mint, aki transzból ébred úgy néztem a két előttem ülő lányra.

Pislogtam párat, hogy visszahozzam az elmém a jelenbe. Jaj ne már megint! Utálom mikor az emlékek a hatalmukba kerítenek és nem érzékelem a világot. Most tuti hülyének néznek.

- Ne haragudj mit is mondtál?- kérdeztem egy cseppet kínosan.

Mielőtt válaszolt volna, Carly a barátnőjére pillantott. Sejtettem mit gondolhatnak rólam, így gyorsan kimentettem magam a beszélgetésből .

- Sajnálom, el kell mennem a mosdóba – álltam fel feszengve és felkaptam a cuccaim.

Nem bírtam rápillantani a lányokra. A mosdóban, a tükör előtt próbáltam összeszedni magam.

- Mély levegő!- szólítottam fel magam- Nyugalom. Beszív és kifúj. Beszív és kifúj. Beszív és ... - itt megremegett a hangom.

Rendben már az első nap hülyét csináltam magamból. Szuper! Ki mondta, hogy ez lesz? Na, ki tudta előre? Én. Persze, hogy én. És voltam olyan hülye, hogy mégis belementem. Kezdődik. Ezt is látom előre. A szokásos folyamat. Nem sokára kiközösítenek és megutálnak. Hirtelen gyomorgörcsöm támadt és elszállt a bátorságom. Hogy is gondolhattam? Ilyen flúgos kívülállók nem illenek normális emberek közé. Rendben végig csinálom a napot, végül is megígértem nem? Aztán itt hagyom ezt a nyomorúságos helyet. A csengő hirtelen visszarántott a valóságba és meg is láttam a tükörben egy alakot, aki engem figyelt. Sóhajtottam majd megfordultam és rá néztem.

- Szia! - köszöntem neki miközben áthelyeztem a testsúlyom egyik lábamról a másikra.

- Helló! – köszönt a szőke, majd kedvesen elmosolyodott- Segíthetek valamiben?

Most erre mit mondjon az ember? Kész idegroncs vagyok attól, hogy újra suliba járok. Nincs valami tipped, hogy éljem túl ezt a napot? Jah szép kezdés lenne. Ma már egyszer beégettem magam.

- Nem köszi. - és egy hamis mosolyt mutatok neki- Rachel vagyok.

- Scarlett- majd közelebb lép. - Figyi tudom milyen újnak lenni és ha kell segítség szólj, oké?

Nem értettem a kijelentését. Elég népszerű lánynak tűnt. A szemében valami ismerőset fedeztem fel. Valahogy megláttam magam benne. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. – Rendben köszi.

- Merre lesz órád? - Billentette a fejét enyhén jobbra.

- Ó baszki! – kapkodva rángattam elő az órarendem. - Már becsengettek és biosz lesz. Te szent ég hol van egyáltalán a labor?

Scarlett apró kuncogást engedett ki az ajka közül. Rá pillantottam és egy mély levegőt véve megkérdeztem tőle. - El tudnál kísérni?

Mélyen a szemembe nézett és bólintott. 5 perc elteltével a labor ajtaja előtt álltam Scarlettel az oldalamon. Ismét a szemébe néztem és újra láttam és mikor ő biztatásul rátette a vállamra a kezét. Megláttam.

Árva volt!