Álmokon túl

23.Fejezet

Sziasztok! Ahogy ígértem itt a kövi fejezet. Sajnálom, hogy csak ilyen későn de hosszú napom volt. Ha úgy érzitek hogy hirtelen lett lezárva a vége az nem véletlen :)

Dick

- Gondoltál már arra, hogy visszamenj dolgozni?

- Mi?

- Tudod, mint a normális emberek

- Donna nekem van munkám.

-A bokszzsák püfölését nem nevezném munkának.- mosolygott rám.

- Hé!

- Dick csak arról beszélek, hogy szükséged van valamire, ami kimozdít innen.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet

- Miért?

- Részletezzem? Itt van a Kory-ügy, Joker, a srácok és nem mellesleg Theo. Van épp elég feladatom.

- Igen, de megrekedtél Nightwing-ként, talán Dick Grayson többet tehetne. Hallottad Dawn-t a rendőrség miatt bukkantak rá Kory nyomára

- Igazából az egy dilis öregember miatt, de...

- Dick. Tudod, hogy miről beszélek. Kellesz nyomozóként. Hiába próbálkoztunk szuperhősként, de nem ment. Nem jutottunk előrébb. Próbáld meg. Kérlek.

- Jó, de csak ha te is.

- Én mennék, de szerintem valamiről elfelejtkeztél.- pillantott oldalra.

Követtem a tekintetét. Theo.Hát persze

- Mikor lett belőled otthonülő anya?- kérdeztem nevetve.

- Mikor valaki hazahozott egy babát.

- Touché!

- Akkor megpróbálod?- kérdezte újra.

- Gondolkodom rajta. Egyenlőre ezt tudom mondani.

- Nekem már ez is jó. -mosolygott rám- Gyere menjünk a srácokért!

- Van kedved sétálni?

- Dick gyalog az út több, mint fél óra nem hiszem, hogy Rachel nagyon értékelné.

- Majd elvisszük fagyizni.- ajánlottam fel

- Fagyizni. Hát jó, fagyizzunk-nevetett fel.

Nemsokára már békésen sétáltunk az utcákon. Nagyon furcsa volt, csak lazítani és élvezni a nyugalmat. Theo csodálkozva nézett körül a szabadban.

- Látod milyen kíváncsi? - pillantott rám Donna. - Nem emlékeztet valakire?

- Haha. Tudom, hogy rám gondolsz.

Theora mosolyogtam, aki a babakocsiban figyelt minket.

- Nagyon vicces anyukád van neked.- állítottam meg a babakocsit majd odasúgtam neki. -Remélem nem az ő humorát örökölted.

-Hé!- kiáltott fel mellőlem.

- Tudod, hogy szeretlek!-nevettem rá- És Theo...- néztem a szemébe- téged is szeretlek. –mondtam a babának majd megpusziltam a homlokát.

- Hé, jól vagy? -fürkészte a tekintetemet Donna- Nem szoktál ilyen érzelmes lenni. Mi a baj?

- Nem tudom. Annyi minden történt mostanság, hogy félek, hogy minden szétesik. Én csak.... szeretném, ha tudnátok hogy szeretlek titeket.

- Jaj Dick!-ölelt át a társam. - Hidd el én is félek. Ahogy a többiek is. Nem tudjuk mivel állunk szemben és hogy hol van Kory. De Hé! Minden rendben lesz. Mi vagyunk a Titánok. Na, jó bővített kiadásban.-pillantott Theora- meg tudunk birkózni vele. Nem kell minden terhet egyedül cipelned. Erről már beszéltünk.

-Tudom...-néztem félre -csak nehéz nem a problémákon agyalni Mikor annyi van belőle.

- Mi lenne, ha - kezdte könnyed hanggal- csak elveznénk ezt a sétát és úgy tennék, mintha egy átlagos család lennénk? Na hogy hangzik?

- Nagyon jól.- mosolyogtam rá.

- Akkor hajrá!

Kellemes csendben telt az utunk többi része. Bár a Donnával való beszélgetés kicsit megnyugtatott, de még így sem űzte el a fejünk felől a felhőket. De igaza volt ideje volt végre kikapcsolódni. Bár kissé aggasztott, hogy a srácok, hogy fognak viszonyulni a mai túránkhoz.

Úgy döntöttünk, hogy először Rachelt ''vesszük'' fel, mivel Gar sulijától nem messze van egy jó cukrászda. Egyszer voltam ott Koryval...

Mikor Rachel kijött a kapun láttam rajta hogy a kocsit keresi. Donnával integetni kezdtünk. Elindult felénk

barátnőjével együtt.

- Hé!- torpant meg előttünk- Hol a kocsi?

- Otthon.

- Aha zsír, akkor mivel megyünk haza?

- Hát gyalog.- próbáltam lelkesnek tűnni- Egyébként valamit elfelejtettél!- néztem a mellette álló lányra.

- Ja, ő Scarlett.

- Helló Mr. És Mrs. Grayson örülök, hogy végre találkozunk.

- Mi nem...

- Én nem vagyok...

Kezdtük Donnával egyszerre, de elakadtunk. Sosem beszéltük meg, hogy ki kije a másiknak. Mit kéne mondanunk? Ha kiderülne, hogy egy csapat felnőtt nevel 4 gyereket, tuti furának tűnnék. És valljuk be nincs szükségünk még arra is, hogy a gyámügy a nyakunkban lihegjen. Miközben ezen agyaltam a "feleségem" megszólalt mellettem.

- Hívj csak Donnának.

- Okés, köszi. És ez ki?- hajolt oda Theohoz.

- Ó! Ő Teddy.- mosolyodott el Donna - Nemsokára egy éves lesz.

- Nagyon cuki vagy ugye tudod?- mosolygott a babára, aki elvigyorodott válaszul- Múltkor sajnos nem találkoztunk pedig tuti élvezted volna a bulit.

És beugrott Rachel mesélt erről a lányról. Ő segített a menekítésben és tudja, hogy Rachelnek milyen

ereje van.

- Épp fagyizni indultunk. Van kedved csatlakozni?-ajánlottam fel kedvesen.

Meg kellett ismernem ezt a lányt. Ha tudja a titkunkat jobb, ha a mi oldalunkon van.

- Nagyon szívesen.

- Gar is jön? - kérdezte mellőlem Rachel sétálás közben.

- Igen persze.

Gar a suli előtt várt minket. Boldogan cammogott felénk táskájával a vállán.

- Már hiányérzetem volt.- köszöntötte Rachel.

- Remélem elmúlt!- vigyorgott el- Szóval fagyi?

- Fagyi.

Scarlett végül nálunk aludt. Nem találtam fenyegetőnek és a múltja is tiszta volt. Gyanús is lehetne, de egyenlőre nem akarom bolygatni a dolgot. Donnának tett ígéreteket végül teljesítettem. Nem is volt rossz normálisnak lenni.