ꜱᴀᴠᴇᴅ ᴍᴇ {ɢᴀᴀʀᴀ ꜰꜰ} ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

7. fejezet

Még egy kis sminket raktunk fel, majd mire kész lettünk, hallottuk a csengőt megszólalni. A táskánkat felkapva indultunk le a lépcsőn, majd az ajtót kinyitva találkoztunk öt személlyel. Köztük két lánnyal, és három fiúval. Velük együtt voltunk heten.

- Sziasztok srácok! - köszönt Riya vidáman. Én is mosolyogva intettem nekik, majd Riya a kezembe adta a kulcsot, hogy zárjam be az ajtót. Mint említettem, három fiú van. Közülük az egyiket Sasukénak hívják, és Rinek eszméletlenül bejön a srác. Külsőre ridegnek tűnhet, viszont a zord külső meleg, érző szívet takar. Ugyanebben reménykedem Gaara esetében is. Sőt, nem reménykedem hanem hiszek benne, hogy belül Gaara egy érző, szeretetre méltó személy. Riya már hetek óta epekedik a fiúért, aki tulajdonképpen tojik rá magasról. Persze vannak pillanatok mikor Sasukénak is meglágyul a szíve, de sajnos az egója sok mindenben közre játszik. A másik két fiút Nejinek és Shikamarunak hívják. A lányok nevei Ino és Sakura. Ők ketten eléggé maguknak valók és nem igazán éri meg beléjük kötni mert te fogsz rosszul járni.

Lassacskán elindultunk arra a helyre, ami mára már a törzshelyünkké vált. Ahogy beértünk, néhány szem ránk szegeződött, és páran azzal a tipikus "már megint ezek a fiatalok" tekintettel bámultak ránk. Viszont nem szenteltünk nekik nagy figyelmet, inkább leültünk a szokásos helyünkre és azonnal rendeltük a szakénkat. Valami csodával határos módon Riya Sasuke mellé került, én pedig Neji és Ino közé. Shikamaru Sakura mellé került, és így ültünk mi heten.

- Hallottátok a híreket? -könyökölt az asztalra Shikamaru, mire mindannyian kisvártatva figyeltük, hogy mikor nyögi már ki azokat a "híreket" . - Tíz holttestet találtak egymásra dobálva nem messze a Han-folyótól. Állítólag alig tudták őket azonosítani, annyira meg lettek csonkítva. -mondta nagy beleéléssel, mire mindenki savanyú képet vágott. Érezhető volt a feszültség az asztalnál, amit teljességgel megértek hiszen mindenki fél Gaaratól. Talán én vagyok az egyetlen a faluban, aki valamilyen oknál fogva nem érez félelmet és undort iránta. Magam sem tudom megmagyarázni miért érzek így.

- Tízet? - képedt el Sakura és Ino, mire Shikamaru bólintott. - És lehet már tudni, kik voltak azok? - kérdezte Neji.

- Ártatlan falubéliek. - húzta el a száját Shikamaru. Sóhajtottunk egyet, majd a pincérnő meghozta az italunkat. Megköszöntük, majd mindannyian beleittak, kivéve engem. Én csak árgus szemekkel szugeráltam az előttem heverő italt, mire Neji felém pillantott.

- Gyerünk már! Nem fogsz meghalni tőle! - biztatott, mire horkantottam egyet. Ez aztán a lelkesítő beszéd. A kezembe vettem a poharat, majd lehunytam a szemeim és egy húzásra megittam mindet. A poharat az asztalra csaptam és kifújtam a bent rekesztett levegőm.

- Mi a.. - nézett Riya hol rám, és hol a többiekre.

- Ez a beszéd, kislány! - bökött oldalba Neji, mire ismét Gaaraék jutottak eszembe. Vajon mit csinálhat most?

*G A A R A*

A konyhában ültem és éppen a fejmosást hallgattam, amit Kankuro és Temari kezdett el. A fejemet támasztom a bal kezemmel és éppen azon agyalok, hogy ki legyen a következő áldozatom. Bár lehet, hogy most egy ideig szünetet kéne tartani, mert még a végén nem marad ember a faluban aztán leshetek. Akaratlanul is a lány jutott eszembe, akinek még mindig nem tudom a nevét. Vajon most mit csinálhat? Lehet ő is az anyja fejmosását hallgatja.

- Gaara! Figyelsz te ránk egyáltalán?! - rángatott ki Kankuro gondolatmenetemből.

- Nem, nem igazán. Sőt, mi több. Rohadtul nem érdekel a hegyibeszédetek. - mondtam unottan, majd ásítottam egyet és lassan felálltam a székről. A bejárati ajtó felé vettem az irányt, majd figyelmen kívül hagyva Temari kiabálásait és Kankuro kiakadását kiléptem rajta, és a hatás kedvéért becsaptam magam után az ajtót.