ꜱᴀᴠᴇᴅ ᴍᴇ {ɢᴀᴀʀᴀ ꜰꜰ} ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

12.fejezet

*S O Y A*

Már hazafelé sétáltam és kezdett beesteledni, mikor eszembe jutottak a korábban történt dolgok. Annyi minden történt az elmúlt napban, hogy gondolataim összevissza cikáztak köztük. Miután Gaaraéktól eljöttem, Temari és Kankuro a nevemet kérdezték, így hát elmondtam nekik. Fura, hogy ennyi idő után Gaaraék nem tudják a nevemet, de az igazság az, hogy nem volt rá megfelelő alkalom, hogy bemutatkozzak. Majd ha legközelebb találkozunk, akkor elmondom neki.

Lassan nyitottam ki a bejárati ajtót, mikor hirtelen anyám testsúlyát éreztem meg magamon. Majdnem hátra estem a nagy lendülettől, de szerencsére épp hogy megtudtam tartani magam.

- Hol voltál? - fogta kezei közé arcom. - Egy teljes napig nem hallottunk felőled! Nagyon aggódtunk érted! - mondta, majd szorosan magához ölelt. A szoros öleléstől köhögni kezdtem, mire szerencsére elengedett.

- Jól vagyok anya! - nyugtattam, mire sóhajtott. - Sajnálom, hogy nem szóltam, de csak Riyánál voltam.

- Többet ne csinálj ilyet! - mondta, mire megforgattam a szemeim. - Mi ez a szag? - jött közelebb, mire gyors elslisszoltam mellette, nehogy megérezze a pia szagot. - Megállj! - mondta parancsolóan, mire felsóhajtottam, majd lassan megfordultam, hogy szembe legyek vele.

- Igen?

- Mennyit ittál tegnap? - tette karba kezeit, mire ellenkezni akartam, de félbeszakított. - Nem vagyok hülye, érzem rajtad! És azt is tudom, hogy nem Riyánál voltál, mert találkoztam az anyukájával, aki azt mondta, hogy a lánya egész nap aludt mert rosszul érezte magát! Szóval kapsz öt percet, hogy kitálalj! - utálom, mikor hirtelen átvált szigorú szülőbe, de nem tehettem mást, mint elmondani az igazat, különben eltilt a szabadidőmtől és akkor annyi a tervemnek, miszerint segítek Gaaran. Bár nem mintha ezek után lenne valami esélyem elhagyni a szobámat, de mind egy.

- Jól van, igazad volt, ittam! Ino, Sakura, Shikamaru, Neji és Sasuke volt még ott rajtam kívül. Ittunk, beszélgettünk, és jól éreztük magunkat! Záráskor elhagytuk a helyet és elindultunk haza. Mindenki a saját otthona felé ment, ahogy én is viszont útközben találkoztam Gaaraval. - mondtam, mire szemei hatalmasra nyíltak. Riyát direkt hagytam ki, ugyanis nem akartam, hogy ő is bajba kerüljön miattam. Folytattam volna, de félbeszakított.

- Édes Istenem! -temette kezeibe az arcát. - Látod Soya?! Ezért nem szabad egyedül mászkálnod, és főleg nem innod! Mi van ha bánt, esetleg megszentségtelenít? Hát nem vigyázol magadra?! - emelte fel a hangját. - Örülhetsz, hogy nem ölt meg! Annak a szörnynek nincsenek érzései, nem érdekli, hogy kit öl meg! - mondta, és ez adta számomra a kegyelemdöfést, ugyanis nem bírtam tovább hallgatni, ahogy ócsárolja őt.

- Elegem van a hülyeségeidből! Mi az, hogy nincsenek érzései? Ismered őt? Beszéltél vele valaha is? Mert én úgy tudom nem! - emeltem fel a hangom talán jobban mint kellett volna, de már mindegy volt. - Tudod te min kellett keresztül mennie?! Tudod te, hogy mennyit szenvedett?! NEM! Semmit sem tudsz róla! És annyira utálom hogy, az emberek külső alapján ítélkeznek! De tudod mi az amit ennél  is jobban utálok? - kérdeztem összehúzott szemekkel. - Téged! Utállak, amiért te is közéjük tartozol! - mondtam hitetlenül, majd se szó se beszéd ott hagytam és elhagytam a házat, az ajtót magam után becsapva.

| Sajnálom, amiért ilyen rövid lett, de úgy éreztem, hogy itt megfelelő ha abba hagyom. Egyébként nem hiszitek el, de ez már úgy kikívánkozott belőlem xd |