ꜱᴀᴠᴇᴅ ᴍᴇ {ɢᴀᴀʀᴀ ꜰꜰ} ʙᴇꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛᴛ

20.fejezet

*G A A R A*

- Rég találkoztunk, apám! - szóltam hozzá, s az apám szót gúnnyal ejtettem ki.

- Itt volt az ideje, hogy újra lássalak, fiam! - csak úgy mint én, a fiam szót szintén gúnyosan ejtette ki.

- Soya, menj hátrébb! Ez nem a te harcod. - pillantottam a lányra, aki bólogatva arrébb húzódott.

Végül apámra néztem, s útjára engedtem a homokot. Ő is hasonlóképp tett, majd megkezdődött a harc. Felállítottam a homokpáncélt, hisz apám ellen harcolok, aki ugyanolyan erős, mint én. De nem erősebb nálam.

- Na mi van csak ennyire futja? - kacagott. - A Nagy Sivatagi Gaara, akitől retteg mindenki.. - gúnyolódott, mire felment bennem a pumpa, és indultam volna hogy kinyírjam, mikor erős fájdalom nyilalt a fejembe.

Lehajolva, a fejemre téve a kezeim próbáltam véget vetni a borzalmas érzésnek, de nem akart múlni. Éreztem, hogy egyre csak gyülemlik bennem, s készül kitörni. A homokpáncélt maximálisra emeltem, így sem apám, sem pedig Soya nem láthatott engem. Fájdalmas ordításaim a vége felé közeledtek, s hangos kacagásba kezdtem. A falat leromboltam, majd sötét szemekkel apámra néztem.

- Te már nem Gaara vagy. - néz rám ijedt tekintettel. - Jól mondom, Shukaku?

- De még mennyire, hogy jól mondod! - kacagok fel. - Most pedig itt az ideje szórakozni egy pöppet! - dörzsöltem össze a tenyerem, majd apámra pillantottam.

- Menj, öld meg a lányt. - adta ki az utasítást, mire hangosabb, erőltetettebb nevetésbe kezdtem. - Te.. Te azt hiszed, hogy parancsolhatsz nekem?! - kacagtam még mindig.

- Végtére is én adtam neked testet, szóval csináld amit mondtam! - mutatott a lányra, én pedig nem törődve vele, felé vettem az irányt.

Ijedtében hátrálni kezdett, s keze, amivel a lányra mutatott ugyancsak remegett. Torkát szorosan szorítottam, mire fuldokolni kezdett. Kezemmel erősen gyomron ütöttem, így vért köpött fel.

- Tudod te min mentem keresztül? - sziszegtem. - Évekig bezárva éltem ebben a testben! ÉVEKIG! - kiáltottam, majd megadtam a kegyelemdöfést. Teste lassan elernyedt, s a földre zuhant. A kulcsot elvettem tőle, majd felegyenesedve a lányra néztem. 

*S O Y A*

Miután a Kazekage teste a földre zuhant, Gaara - pontosabban Shukaku- rám pillantott, s felém kezdett sétálni. Hátrálni kezdtem, de mint mindig, a hátam egy falnak ütközött. Mire kikerülhettem volna, Gaara már jóval a szemem előtt állt, ami annyira megijesztett, hogy mozgásképtelenné váltam.

- Szóval Soya, mi? - nézett végig rajtam, mire bólintottam.

- Gaara gyere vissza! - szólítottam a fiút, de semmi sem történt. 

- Ő most alszik! Egy jó darabig nem fogjátok látni egymást. - kuncogott.

- Gaara gyere vissza hozzám, kérlek! - könyörögtem sírástól elfojtott hangon.

- Mit csinálsz, fejezd be! - dühödött fel, majd keze az arcomon csattant. A fájdalmas részre helyeztem a sajátomat, majd könnyeim utat eresztettek maguknak.

- Könyörgöm, Gaara gyere vissza hozzám! Szeretlek! - sírtam, mire Gaara ordítani kezdett, majd a fiú hirtelen a földre esett. Leguggoltam hozzá, de eszméletlen volt. Fejemet a mellkasára döntöttem, majd sírni kezdtem.

- Ne sírj, Soya. - hallottam meg Gaara suttogását. - Ne sírj, jól vagyok! Soha senki nem sírt még értem. De te.. Számtalan könnycseppet ejtettél miattam. - helyezte kezét arcomra, majd letörölte könnyeim. - Kérlek, ne sírj miattam. - mondta, majd kezét tarkómra helyezte, s közelebb húzott magához. Szemeimet behunytam, majd kezeimet az arcára helyeztem.

- Na végre! Már mindenhol kerestelek! - hallottam meg egy kisfiú hangját, mire egyből szétrebbentünk.

- Te is tudsz ám időzíteni, ugye tudod? - sóhajtott Gaara, mire kuncogni kezdtem.

- Mi? - kérdezte, majd felénk kezdett szaladni, mi pedig felálltunk a földről.

- Felejtsd el! - legyintett Gaara, mire a kisfiú megrántotta a vállát. - Szóval te vagy a lány akit olyan őrülten kerestünk? - mutatott rám izgatottan, mire összeráncolt szemöldökkel Gaarara sandítottam, akinek az arca hasonlított egy paradicsoméra.

- Fogd be a szád! - mutatta fel mutató ujját Gaara, mire nevetni kezdtem.

- Inkább azt mondd el, hogy honnan ismeritek egymást? - szemem a két fiú között cikázott.

- Épp téged kerestelek, mikor Naruto segítségért jött hozzám. Nincs családja, így magammal hoztam. - mondta, mire bólintottam.

- Értem. - mondtam mosolyogva. - De induljunk haza. - mondtam, mire elindultunk a kijárat felé. - Te nem jössz? - pillantottam Narutóra, aki fülig érő mosollyal szaladt oda hozzánk. - Mi leszünk a családod. - mosolyogtam, majd Gaara és közém állt, s mindkettőnk kezét megfogva sétáltunk haza a naplementében.

VÉGE

Köszönöm, hogy velem tartottatok, és hogy szavaztatok, olvastátok. A mai nap folyamán egy új könyvet kezdek, aminek a címe Your Eyes Tell. Ez egy Jikook könyv lesz, amit remélem ugyanúgy szeretni fogtok. Puszi mindenkinek! <3