Démon csatlósa | TaeKook +18 {Befejezett}

1

A legtöbben mindig hihetőbb szituációkkal állunk elő, megmagyarázhatatlan dolgok láttán vagy hallatán. Padló recsegések - biztos igazodik-, ablakon kopogások - lehet csak az ág-, suttogások - fáradság-. Nem mondom, hogy mindenki higgyen a természetfeletti dolgokban, de azt se mondom hogy legyenek szkeptikusok. Abban hisztek, amiben szeretnétek. Ugye, ***?

"Észre sem vetted, de a lelked már rég az enyém"

Holdfényi szempár

A kanapén elfeküdve görgettem az instagrammot. Nem mintha valami érdekes lenne benne, az Idolok, idézetek, viccek, ismerősök vagy tiktokos videókon kívül. Viszont jobb elfoglaltságom nincs, úgyhogy ennél maradtam. Jobban belegondolva még tanulnom is kellene. Holnap dolgozatot fogok írni, hála Mr. Lee-nek. Igazgató helyettes a suliban, elég nehéz nála puskázni. A mai napig nem értem, hogy vette észre hogy Jimin puskázott mikor még én sem vettem észre! Mindegy is. Jobban járok ha kezdek valamit a történelem tudásommal. Elég sanyarul áll a szénám, megkell hagyni. Mostanában eléggé elhanyagoltam mindent, ami miatt az erős négyes átlagom lement. Kettes hármas között vagyok. Új rekord, egy hónap alatt szépen lement.

Megerőltetve magam, elindultam a szobámba tanulni. Összesen tíz anyagot kell kiírnom, abból kettő esszé lesz, és egy oldal teszt. Sokra megyek vele, mondhatom. Leülve a füzet elé keresem ki a kijelölt anyagokat, közben elő véve egy külön füzetet erre elkezdtem a lényeget kijegyzetelni belőle. Természetesen az anyag felét jegyzetelem ki, abból is a lényeget szűröm ki, közben a talált évszámokat, neveket és fogalmakat is elkezdem kiírni. Alig hogy eljutottam az első anyag feléig, félre kell tennem mindent, ugyanis a telefonom idegbeteg módjára elkezdett pittyegni. Az orrnyergemet megdörzsölve veszem kezembe a készüléket.

Chim🐥
Jössz velünk kosarazni?

Én
Haljak meg most akartam tanulni XD

Chim🐥
Strééébeeeer🤓
Fél négy

Én
Jó 🙄

— Ennyit erről! - dőlök hátra a gamer székben. Esküszöm, néha úgy érzem kitörik a háttámlája. Amennyire hátra dőlök benne, nem is csodálkozom.

A szekrényhez menve elő kutattam a Jordan Jumpman Diamond kosaras nadrágomat, és egy fehér bő ujjatlan pólót, a sarokból pedig elvettem egy sport cipőt. A pólóm épp hogy rá zuhant az ágyra, megis indulhattam a telefonomért.

— Ennyire ne legyen türelmetlen a kisasszony! — hangosítom ki a telóm miután felvettem. A pólót felkapva magamra folytattam az öltözködést, közben hallgattam ahogy felhorkantva belekezd mondandójába.

— De! Hozz endzsit.

— Várjál még itthon vagyok! — veszem fel utólag a cipőt. — Értem én közel lakok a kisbolthoz, de te is igazán betudnál menni valamelyikbe. — fogom meg a telefont, majd elhagyva a házat indulok meg a közeli sétányhoz, ahol a kisbolt is van. — Sóher. — jegyzem még meg.

— Feleségül ne vegyelek? Haladj! — rakja le, én pedig japánul elmondva az igent megyek be a boltba. A polcról leszedve két hellt indulok el a kasszához, ahol fizetek és már megyek is a szokásos helyre. A városok nagyok, mint Szöul. A város szélén viszont kisebb helyek vannak, majdnem mint egy falu. Ezért van minden közel. Nem tudom, én szeretek itt lakni. Nem akarok hemzsegő tömegek között mászkálni. Jó nekem ez a csendes környezet.

"Lehetnének hangosabbak is"

Körül nézve keresem a hang tulajdonosát. Magamban beszéltem? Vagy honnan tudja hogy mire gondoltam?