A történet úgy kezdődik, mint a legtöbb...
Anna új városba költözik nővérével, és az iskola váltás nem lesz zökkenőmentes.
Új iskolája merőben más, mint az, ahonnan jött. Klikkek végeláthatatlan tömkelege, és komoly hierarchia jellemzi a közösséget...
Anna vidáman kortyolgatta a reggeli kávéját. Reggelhez képest igazán friss és üde volt, valamint izgult is egy kicsikét.
Hogy is ne izgult volna, hiszen ma lesz az első napja új iskolájában?
Négy éve már, hogy elvesztette a szüleit, ami után – az akkor 19 éves – nővére, Elsa nevelte, párjával Jack Frost-tal, aki az óta már a vőlegénye lett.
Elsa banki ügyintézőként dolgozott, párja pedig vegyészként egy gyógyszergyárban. Azonban régi munkahelyén csúnya leépítések voltak, és új munkalehetőség miatt költözniük kellett.
Anna nagyon bánatos volt, hogy ott kellett hagynia régi iskoláját. Sok barátja volt, mindenkit szeretett és őt is viszont szerették. Mi se mutatná ezt jobban mint, hogy két éven keresztül DÖK elnök volt. Ami miatt pedig még jobban fájt a váltás, az az, hogy évet kell ismételnie, mert nem tudták előre, hogy itt hol tartanak az anyagban, és Elsa a legkevésbé sem akarta, hogy húga megbukjon.
Anna az órára tekintett. Hét óra múlt egy kicsivel. Ideje elindulnia.
Új iskolája gyalog is megközelíthető volt, csak épp annyira volt messze, hogy egy jó negyed órás séta legyen belőle.
Anna-nak fél órába telt, mert néha meg kellett állnia, hogy áttanulmányozza a térképet telefonon.
Az épület előtt mély levegőt vett, majd kifújta. Remélte nem lesz semmi probléma. Miután belépett a folyosóra elővette a papírjait a táskájából, amit a beiratkozásnál kapott. Órarend, szekrényszám, meg hasonló instrukciókkal rajta.
Elsőként a szekrényét kereste fel. Úton odafelé észre kellett vennie, hogy a diákok kissebb csoportokba verődve beszélgettek, de kivétel nélkül, és a csoportok, mintha nem is tudtak volna egymás létezéséről.
Anna számára példátlan volt az ilyen mértékű klikkesedés. Néhányat látásból is tudta, hogy kik lehetnek. Pompon lányok, sportolók, ázsiaiak, darkosok... Színes társaság, annyi szent!
Ami pedig ennél furcsább volt, hogy őt senki sem vette észre. Jó, nem is várt arra, hogy majd körbe ugrálják, mert hogy, új tanuló, de azért jól esett volna neki, ha legalább tudomást vesznek a létezéséről, és nem löki meg minden szembe jövő.
Végre elért a szekrényéhez. Belseje kissé ridegen festett így üresen, de már meg is jelent lelki szemei előtt, hogy mi mindent fog belerakni. Most egyelőre a táskája majdnem minden tartalmát beletette. Csak azt hagyta benne, amire első órán szüksége lesz, ami történetesen irodalom volt.
Már majdnem végzett, mikor a tőle jobbra lévő szomszédos szekrényt kinyitotta egy barna hajú lány.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Anna rögtön az új barátság lehetőségét látta benne. Egyből rá is köszönt.
- Szia! – közben mosolygott. Azonban a másik lány úgy nézett vissza rá, mintha ősellenségek lennének. Anna próbálta továbbra is fenntartani legkedvesebb mosolyát - A nevem Anna és most költöztünk ide. - vezette fel a helyzetet - Téged hogy hívnak?
