A Disney gimi (BEFEJEZETT!)

4.nap

Anna egész nap óvatosan járt-kelt a folyosókon, hogy még csak véletlenül se fusson bele Morgó-ba, Aladdin-ba, vagy a pompon lányokba. Bár legnagyobb félelme egyértelműen Morgó volt. A vad, erőszakos természete és, hogy amire szüksége van, csak úgy elveszi.

Nem akart a játékszere lenni, de nem nagyon volt kilátásban más szerep a számára. Talán mégis megfogadhatná Szende, Hófehérke, és úgy egyébként mindenki tanácsát, hogy legyen a barátnője?

Nem! Ő nem tudna Morgó nőjeként élni, és nem mellesleg, ha járna vele, biztosan többet várna tőle holmi csókoknál, és neki még ez is soknak számított.

Ebben a gondolathullámban, majdnem el is felejtette Arielt-t és a plüss játékokat. Mivel ugye nem tudta meg hol van a szekrénye, kihasználta, hogy van egy közös órájuk.

Bemenetelkor Anna könnyűszerrel – és ami fontosabb, észrevétlenül – rácsempészhette a lány padjára a levelét.

Ariel el se hitte, amit olvasott. Tudta, hogy Anna kedves lány, de ez a diszkréció az iskolában példátlan volt.

Persze nem kellett mérlegelnie. Ebédszünetben első dolga volt a megbeszélt helyre menni.

A tornaterem mögött sose járt senki, így ez remek hely volt a titkos találkozóknak.

Ariel feszengve, sarkain hintáztatva magát várta Anna-t, aki ugyan nem váratott sokat magára, de a játékok tulajdonosának mégis örökkévalóságnak tűnt.

- Minden elhoztad? – kérdezte egyből a vörös.

- Persze! – vette le Anna a táskáját mutatva a tartalmát, Ariel pedig vidáman nézte át – miért hordod magaddal őket? – kérdezte óvatosan.

- Mert néha túl sok a sötétség, és jól esik olyankor megölelni őket. – felelte, miközben lassan átpakolta őket a saját hátizsákjába.

- De ha neked ez rossz, miért nem hagyod ott őket?

- Mert akkor egyedül lennék.

Anna szinte tudta, hogy ezt fogja hallani.

- Miért ne találhatnál igazi barátokat? – puhatolózott tovább.

- Mert már próbáltam kilencedikben, és nem jött be. Amikor önmagamat adtam, mindenki azzal piszkált, hogy milyen gyerekes vagyok, ezért sötétebb színekben kezdtem járni, és az emósok így befogadtak. – mesélte – eleinte még ki akartam lépni, de volt ott egy srác, aki nagyon tetszett, és szimpatikus szerettem volna lenni neki. Miatta csatlakoztam a vagdosásokhoz is. De aztán iskolát váltott, és már késő volt megváltozni.

- Megváltozni sose késő. – mosolyogta Anna.

- Amikor egy egész iskolának van rólad véleménye, az igenis későnek számít. – erősködött Ariel – de nekem is lenne egy kérdésem. Morgó odavan érted. Miért nem jössz össze vele?

Anna el se hitte hogy megint megkapta ezt a kérdést. Fárasztó volt már neki ez az állandó magyarázkodás.

- Nem tudnék összejönni olyannal, akit cseppet sem kedvelek.

- Ez erre nem így megy. Itt minden érdekből van. Én például szó nélkül ugranék, ha engem nézne ki magának. – magyarázta, miközben látszott rajta, hogy komolyan vágyakozik is ez után.

- Én viszont biztosan nem fogok ugrani neki.

- Ha önként nem fogsz, állítom, hogy kényszeríteni fog. Nem hinném, hogy bárkivel finomkodna. Fogadd meg a tanácsom, és jöjj össze vele!