A Disney gimi (BEFEJEZETT!)

15.nap

Anna az ebédlőbe sietett. Barátnői már az asztalnál ültek és eszegettek, miközben cseverésztek.

- Sziasztok! – ült le Anna – mi a helyzet?

- Jó, hogy itt vagy. – mondta Pocahontas – Akartam, hogy te is halld. Találtam egy kóbor kiscicát. – vette elő a telefonját, hogy megmutassa a kisállatról készített képet – én nem tarthatok otthon állatot, esetleg valamelyikőtök nem tudná örökbe fogadni?

- Jaj, de aranyos! – kiáltott fel Ariel a kép láttán. Vörös szőrű cica fehér pocakkal és hatalmas zöld szemekkel. Mindenki mosolyogva nézte.

- Jó lenne. – mondta Hófehérke, de már van három cicám. Kizárt, hogy hazavihessek még egyet.

- A kutyám nem örülne neki. – sóhajtotta Belle.

- Apukám allergiás a cica szőrre. – sajnálkozott Mulan.

- Nekem lehet, hogy apukám megengedi. – mosolyogta Ariel – De nem biztos. – tette hozzá bizonytalanul.

- Nálam ellehet egy ideig. – ajánlotta Anna – Amíg megkérdezed apukádat.

- Vagy inkább ráveszem. – mosolyodott el ravaszan Ariel, amire barátnője nevetett.

- Ha végkép nem engedi, Elsa úgyse tud majd megválni tőle. Imádja a cicákat. – mondta – Suli után elmegyek érte. Hol van? – nézett most Pocahontas-ra, aki pontosan eligazította a kertváros egy nagyon nyugodt szegletébe.

Anna pedig újfent megígérte, hogy hazaviszi. Igazából örült is volna még egy kiscicának, de tudta, hogy Elsa haragudna, ha csak úgy, kérdezés nélkül hazavinné. De egy átmeneti állapotot talán nem bánna.

Ebéd után Belle-lel ment tovább, ugyanis egy helyen volt órájuk.

Miközben a folyosón arról a bizonyos cicáról beszélgettek nagy beleéléssel, a rossz fiúk közelítették meg őket.

Hapci kikapta Anna kezei közül a tankönyvet, amikor pedig a lány megpróbálta visszaszerezni, tovább dobta Tudor-nak és így kézről-kézre vándorolt.

Belle megpróbált segíteni neki, de Anna ráhagyta, hogy megoldja. Még mindig elhitte, hogy meg tudja oldani.

Aztán végül az egyikük egy íves hajítással átdobta a könyvet Morgó kezébe.

Anna lelke mélyén remélte, hogy talán a fiú majd visszaadja neki, de mikor azt magasan a feje fölé emelte, már tudta, hogy butaság volt bízni benne.

- Vedd el, ha tudod! – vigyorogta önelégülten Morgó.

- Jó, tudod mit? Tarts meg! – kiáltott rá mérgesen Anna és otthagyta őt.

Még sose szólt ilyen csúnyán senkihez, mint most őhozzá.

Morgó diadalmas mosollyal engedte le a kezét, de nem volt büszke arra, amit tett.

Olyan rég alakítja már a rosszfiút, hogy lassan nem is tud normálisan viselkedni. Talán Szende-nek igaza volt, amikor azt mondta, hogy megváltozott. De ő nem akart ilyen lenni.

De valahogy mindig magával ragadta a pillanat heve és az ösztönből jött szerep.

Anna most nagyon gyűlölte Morgó-t. Nem értette, hogy miért kell ilyen kiállhatatlanul viselkednie, és már komolyan nem tudta, hogy azon az éjjelen volt vele őszinte, vagy itt az iskolában.

Mindenestre nem hiányzott neki a könyve. Elvolt úgy, hogy Belle középre rakta a sajátját.

Szünetben Morgó éppen pakolászott, amikor megszólította az a személy, akire a legkevésbé számított.