A Disney gimi (BEFEJEZETT!)

11.nap

Hétfő reggel Anna a ház előtt az fogadta, hogy Hófehérke elé jött.

A pénteki beszélgetés kicsit egyoldalú lett, és őt nagyon is érdekelte, hogy Anna hogy lett olyan jóban Kuka-val, hogy a fiú már udvarol neki.

Anna elmesélt hát mindent, illetve azokat a dolgokat, amiket Kuka bizalmasan osztott meg vele, megtartotta magának.

Időközben Ariel is csatlakozott hozzájuk.

Hófehérke azt hitte minden rossz fiút jól ismer, azonban Kuka dolgai meglepték. Nem nézte ki belőle, hogy tud kedves és beszédes lenni.

Az iskola folyosóján különváltak, és ahogy Anna egyedül maradt, Aladdin lecsapott.

- Szia, Anna! Rég találkoztunk! – vetődött elé, utána jobbra-balra dülöngélt, hogy Anna sehogy se tudja kikerülni – Azóta se feküdtem le senkivel, ha érted a célzást. – emelgette meg a szemöldökét.

A lány bosszúsan nézett rá, és válaszra nyitotta a száját. Ekkor Morgó megmarkolta a vállát és megforgatva őt a tengelye körül maga felé húzta és meg is csókolta, de utána még csak véletlenül se Anna-ra nézett, hanem el a feje felett Aladdin-ra, amit hosszas farkasszem kövezett a két mérges fél között.

Aztán átkarolta Anna vállát és elvezette onnan. A lány érdeklődve fürkészte Morgó arcát. Mérgesnek tűnt – nyilván, hát mindig mérges volt Aladdin után -, de mintha most más érzelem is rejtezett volna vonásaiban, de Anna nem tudott rájönni, hogy mi. Talán feszültség...?

Morgó hamar észrevette, hogy Anna figyeli. Tipikus narcisztikus vigyorával nézett vissza rá.

- Tetszik, amit látsz? – kérdezte.

- Hát azt eddig se állítottam, hogy csúnya lennél. – vont vállat egyszerűen Anna.

- Azta! De jól tudsz bókolni! – mondta szarkasztikusan Morgó. Közben megérkeztek a lány szerkényéhez – Már kezdem unni a játékodat. Igazán abbahagyhatnád. – érintette meg a derekát és továbbáll.

- Milyen játékról beszélt? – fordult a lány felé Belle.

- Morgó-nak van egy olyan téveszméje, hogy én csak kéretem magam, közben viszont bele vagyok esve.

- Hm... Szóval az állandó ellenségeskedés és ellenállás mégsem elég ahhoz, hogy lekoptassunk valakit..? – gondolkodott hangosan Belle, miközben becsukta a szekrényét, és vállával neki dőlve várta meg, míg Anna végez – matek házid megvan? – tért át egy másik témára.

- Úgy nézek én ki? – sóhajtotta Anna – Nagyon nehéz ez az anyag. El se tudtam indulni. – csukta be maga is a szekrényét, és elindultak a folyosón – Te értetted?

- Nem teljesen. – vallotta be – de apukám fizika-matek szakos pedagógus, úgyhogy el tudta magyarázni nekem.

Ahogy erről beszélgettek Anna megpillantotta Pocahontas-t, de valami irtózatosan rövid szoknyában.

- Jézusom, mi van rajtad? – hüledezett Anna köszönés nélkül.

- Egy szoknya. – felelte egyszerűen Pocahontas.

- Az nem egy szoknya. - vélte Belle – Az egy öv.

- Szerintem ezt jobb, ha átveszed. – tanácsolta Anna és meg akarta érinteni az indiánlány karját, de az egyik sportoló meggátolta benne.

- Pocahontas-nak nincs rád szüksége. – markolta meg a csuklóját Philip – ő nekünk öltözködik, azt veszi fel, amit mi mondunk neki.

- Mégis miért kellene elviselnie, hogy ti döntitek el, mit vehet fel? – kérdezte bátran Anna. Az sem rendítette meg, hogy közben majdnem az egész kosaras csapat oda gyűlt.