dirty cleaning || txt [hun] [ongoing]

four

  Későre jár már, mindenki az ágyában van. Vannak akik együtt, vannak akik külön. A ház ötödik tagja velük együtt békésen szunyókál, lába már nem fáj, melyet fehér géz fed le. 
  Mindenki épp álmodik valamiről. Yeejun és Yeonjun szorosan egymásba karolva látnak édes álmokat, Soobin az ágyáról félig lelógva horkant néha egyet, Yunseo pedig remeg. Arcát izzadság cseppek lepik el, szaporán lélegzik. Néha megmarkolja takaróját, fejét a másik irányba fordítva, de nem nyugszik. Rémálom. 
  Nem szokott előfordulni vele, de vannak alkalmak, mikor ő sem menekülhet. Teste össze-vissza ráng, nyöszörgő hangokat ad ki. Minden végére a pontot egy hangosabb sikítása teszi, amire Soobin is felébred, bár ne tette volna. Amint megmozdul, egyből le is bucskázik a szőnyeggel borított padlóra. Ha addig nem kelt volna fel rendesen, akkor most ezt megtette. Halk szitkozódások közepette talpra áll, majd megindul a hang irányába sietősen. 
  Yeonjun is észlelte a hangot, de félt magára hagyni a már vele szemben békésen alvó Yeejunt. Lassan felül az ágyban, majd ujjai végét ajkaihoz érinti. Egy álomnak gondolja, hogy oly sok idő után szintet léptek. Mindezek ellenére az ágy széle felé tart, mikor Yeejun félálomban megszólal.

  – Yeon…? – pislog laposakat, és hangjára a másik visszafordul felé.

  – Csak elugrom vécére. Ígérem, gyors leszek, addig aludj vissza. – csúszik gyorsan vissza, hogy adjon egy puszit a lány arcára, aki hallgatva rá nagyjából azonnal vissza is alszik. Yeonjun gyorsan kimászik az ágyból, és halkan becsukja maga után az ajtót, majd ő is Yunseo szobája felé veszi az irányt. Útközben összefut az ajtó előtt Soobinnal, mire összenéznek, de a fiatalabb habozás nélkül kinyitja az ajtót.  
  Odabent szembesülnek csak azzal, hogy bizony Yunseo szenved. Mély rémálom gyötri, így Soobin azonnal a lányhoz rohan.

  – Hé, Yunseo! Ébredj! – simítja meg a lány fejét, de semmi sem történik. 

  – Csináld inkább így. – sétál haverja mellé, majd egyenesen Yunseo arca előtt összecsapja tenyereit, mire a lány kinyitja szemeit és zihálva felül az ágyon. Nem tud még rendesen gondolkozni, így az első mozdulata egy gyors és hangos pofon Soobin arcára. A fiú sokkolódva kap a fájó területhez, Yeonjun a háttérben pedig a meglepettség után alig bírja visszatartani a nevetését. 

  – Áuch! – ad hangot fájdalmának Soobin, miközben hitetlenkedve néz a lányra. 

  – Én s-sajnálom. – dadog Yunseo. Nem így képzelte a felkelést. 

  – Hát, mostmár mind a ketten tutira éberek vagytok. – néz rájuk mosolyogva Yeonjun. – De, hé, minden oké? – kérdezi komolyabban a fiú.

  – P-Persze, csak egy rossz álom volt. – mondja a lány. Ezzel a kijelentésével se nem hazudik, se nem mond teljesen igazat. Ez sajnos nem csak álom volt. 

  – Megijesztettél minket. – dörzsöli Soobin az arcát, amivel némileg enyhít fájdalmán. 

  – Sajnálom… – hajtja le fejét Yunseo. Tényleg sajnálja, amiért a két fiú miatta kelt fel. 

  – Ugyan már, a lényeg, hogy nincs baj. – teszi kezét Yeonjun a lány vállára, és megveregeti azt. Valamiért nem hisz neki, de inkább nem teszi szóvá, majd talán később. – Kell egy tea vagy valami? 

  – E-Egy kakaó jól esne. – szólal meg halkan. Nem szeret másoktól kérni, még akkor sem, ha az egy bögre víz, jelen esetben kakaó. De most igazán jól esne neki.

  – Oké, akkor mindjárt hozom. – lép ki az ajtón egyedül hagyva a másik kettőt.

  – Én tényleg sajnálom. – szegezi tekintetét Soobinra. – N-Nem tudom miért csináltam…