dirty cleaning || txt [hun] [ongoing]

one

  – Nah, emberek – ront be Yeejun az ajtón, mikor megérkezik a csapat főhadiszállására –, itt van a következő. – dobja le magáról magassarkúját, és egyenesen a nappaliban található hatalmas kanapéra veti magát, ahol a többiek valami horrort bámultak a szélesvásznú UHD tévében. Mintha semmi sem történt volna, Yunseo továbbra is fejjel lefelé bámulja a kijelzőt, a két fiú pedig egy tál pattogatott kukoricát majszol. – Érdemes egyáltalán megkérdeznem, hogy hanyadik? – dönti fejét Yeonjun ölébe, és lábait a karfára rakja. 

  – Hetedik. – dob egy újabb adag nasit a szájába Soobin, majd a távirányítóért nyúl, hogy halkabbra vegye a hangerőt. 

  – Remek. – kuncog egyet Yeejun. – Én napi szinten több öreg faszit is felizgatok csak azért, hogy munkánk legyen, ti meg egész nap mást sem csináltok, mint horrort néztek. Értem. – vesz kezébe sötét tincsei közül egy keveset, és azzal szórakozik tovább. 

  – Kérlek, ne most fulladj meg, Yunseo. – néz a legfiatalabb irányába Soobin, aki Yeejun kijelentése után enyhe köhögőrohamot kap. 

  – Nem, semmi. – mutat egy lájk jelet, ami fejjel lefelé az ellentétének látszik. 

  – Egyébként pedig én is csináltam valamit. – dől hátra Soobin. – Ma húsz kilóval lettünk könnyebbek, és háromszázezerrel gazdagabbak. – nyújtózik ki büszkén. 

  – Én megcsináltam a havi bevételek és kiadások összevetett listázását, aminek boldogító eredményei lettek. – fordítja a fejét Yunseo a dolgozó szoba felé. 

  – Mondanám, hogy én is csináltam valamit, de ebből a körből most kimaradok. – pillant le az ölében duzzogóra. – Nem mellesleg téged vártalak. – böki meg a lány arcát óvatosan, mire ő a kék hajúra néz.

  – Oh, igazán? – forgatja meg szemeit, majd hirtelen felkel a kanapéról, és a saját szobája felé veszi az irányt. – Tök jó, de ez most nem hat meg. – lépked, mire a kék hajú egy sóhaj után követi a lányt.

  – Kezdődik. – sóhajt Soobin is, majd Yunseonak nyújtja a tálat, ahonnan egy marék finomságot vesz ki a lány. 

  – Néha amúgy nem értem. – mondja teli szájjal a fiúnak, aki csak mosolyog egyet a másik látványán. 

  – Aranyos vagy ilyenkor. – mondja, mire a lány csak belepirul, és kezeivel takarja el arcát. – De igazad van. Fene tudja mi is van közöttük, de egy biztos. Ma este is egyedül leszek a fiús szárnyban. – ránt vállat. 

  – De azért a filmet még befejezzük, ugye? – kérdezi Yunseo. 

  – Persze, egyébként sem vagyok még álmos. 

  Yunseo megunva a fejjel lefelé világot ül fel normális helyzetbe, majd amint egyenesben tudja magát, Soobin egy takarót terít magukra, mintha csak egy sátorban lennének, miközben kezét a lány kezére helyezi – teljesen véletlenül. Egymásra néznek, majd mindketten kínosan elmosolyodnak, és innentől kezdve csak a filmre koncentrálnak. De a kezeik nem mozdítják.

  Eközben Yeonjun épp kopogni készül Yeejun szobája ajtaján. Tudja, hogy ilyenkor a legrosszabb, ha ráront, és egyből kérdésekkel bombázza. Ismeri már eléggé a lányt ahhoz, hogy képes legyen kezelni az ilyen helyzeteket.

  – Bejöhetek? – kopog kettőt, majd lassan benyit. Amikor meglátja az ágyán fekvő lányt már tudja, hogy nem csak egy egyszerű női időszakról van szó. 

  Yeejun nem mond semmit, csak összébb húzza magát, és a másik irányba fordul. 
  Ezt látva Yeonjun a hajába túr, majd az ágyhoz megy. Először csak végignéz az elegáns fekete ruhát viselő lányon, ami miatt beharapja alsó ajkát, de meg is rázza fejét, mert ez most nem ennek az ideje. Lassan felmászik a lány mellé, miközben végigsimít karján. Kisöpri tincseit arcából, majd a lehető legnyugtatóbb hangján szólal meg. 

  – Hé… – mosolyog, de a lány csak lehunyja szemeit, majd szipogásba kezd, amit könnycseppek követnek. – Ahj istenem… – öleli gyorsan magához, miközben lágy puszikat hint homlokára. – Ennyire rossz? 

  Yeejun nem válaszol, csak a fiúba kapaszkodik. Sosem szerette azt, amit csinál, de a csapat érdekében bármit képes megtenni. Ez pedig a leggyorsabb és a legegyszerűbb módja az információ gyűjtésnek. Az alakja is megvolt hozzá, pár ruha pedig nem ártott meg a bőséges pénztárcának. Az elején még nem panaszkodott, de lassan kezd elege lenni a mindennapos zaklatásokból.

  – Yeonjun… – szipogja, mire a fiú a fejét kezdi el simogatni. – Féltem… 

  – Nem hiszem el komolyan… – szorítja jobban magához a lányt. – Mit csináltak veled már megint? És ami fontosabb, melyik faszi? – feszül meg minden izma. Mindenki tudja, hogy mivel jár Yeejun munkája, és talán Yeonjunt érinti meg legjobban minden, ami a lánnyal kapcsolatos. 

  – Csak majdnem letépték a szoknyám, de kulturáltan közöltem vele, hogy rossz tűzzel játszik, mire lerántott magához és követelte, hogy ott helyben pucsítsak neki, én pedig megpofoztam. – néz egyenesen a fiú dühös íriszeibe. – Azt hittem ennyi elég lesz, de utána mintha csak bátrabb lett volna, berántott az egyik szobába, ahol majdnem megerőszakolt. – rázza ki a hideg az emlékek miatt, mire Yeonjun többször is végigsimít meleg tenyerével a lány hátán. – Végül az egyik biztonságinak köszönhettem, hogy nem kellett megölnöm, ugyanis pont akkor jött rutin ellenőrzésre, így könnyedén kihajította a fószert. – szipog. – De nagyon féltem… Nem ez volt az első alkalom, de egyre inkább úgy érzem, hogy elegem van. – helyezi tenyerét a fiú mellkasára. 

  Yeonjunban egyre jobban gyűlik a harag és a düh. Képes lenne az első embert agyonverni, aki az útjába áll, akár vétkes, akár nem. A lány talán többet jelent neki, mint a legjobb barátja. Nem úgy, mint egy hugica, akit a nagy bátyónak kell védelmeznie. Ez annál több.

  – Már ezerszer elmondtam, hogy teljesen felesleges csinálnod. Elég pénzünk van, amiből akár életünk végéig is elélhetünk mostmár. Ne tedd ki magad ennek. – néz mélyen a lány könnyektől csillogó szemeibe. – Nem mellesleg én is csak aggódom miattad… – morogja Yeejun hajába, amitől a lány arcára egy apró mosoly szökik. 

  – A csapatért nekem megéri. Igaz, nem mindig hiszem úgy, hogy még bírom, de utána mikor hazajövök, és meglátlak titeket, új erőre kapok, és rájövök, hogy miattatok akkor is megérné, ha nagyobb veszélyben lennék, mint most.

  – Ahj, te lány… – mosolyodik el Yeonjun is, és újabb puszit ad a lánynak, de most az arcára. Ettől Yeejun kuncogni kezd, majd hirtelen felkel. Ezt a mozdulatát a mellette fekvő is azonnal követi. 

  – Segítesz levenni? Látni sem akarom egy darabig ezt a ruhát sem. – hozza előre derékig érő haját, mire Yeonjun nagyot nyelve ugyan, de óvatosan a kis cipzárhoz nyúl, majd lehúzza azt. A lány kibújik belőle, így már csak alsóneműben van, ami nemigen kerüli el Yeonjun szemeit sem. Gyorsan leveszi a pulóvert, amit visel, majd a másiknak nyújtja, aki azonnal belebújik egy jó nagyot szippantva illatából, és visszafekszik a mostmár csak trikóban és mackó alsóban feszítő fiú mellé. Yeonjun betakarja magukat, majd leoltja a kis éjjeli lámpát, és ismét magához szorítja a lányt. 
  Nem egyszer aludtak már így, mégis, ahogy telik az idő, egyre jobban vágynak arra, hogy pontosan ebben a helyzetben, egymás karjaiban töltsék minden éjszakájukat, életük végéig. 
  De vajon ezt megengedhetik maguknak? Hogy ez a barátság valami teljesen másba forduljon át úgy, hogy senki sem sérül meg most, és a későbbiekben sem?

előre szólok, hogy az ilyen filler részekben elég sok érzelmi támadás lesz, plusz derülnek ki dolgok, amik elég fontosak ahhoz, hogy értelmezhető legyen ez az egész.
nem lesznek hosszú részek, mindegyik csak annyi, amennyit feltétlenül szükségesnek érzek.
és melyik párosnak szurkoltok jobban? vagy esetleg lehet, hogy olyan dolog is történik, amire senki sem gondolna?
puszi!!